Ki kicsoda Kassától-Prágáig?

Közigazgatási változások 1919 óta 11

11 Közigazgatási változások 1919 óta Szlovákia területét az I. világháborút lezáró békerendszer, ebből az 1920. június 4-én aláírt trianoni béke alakította ki. A Lengyelországhoz csatolt Árva vármegyei Alsólipnica, Alsózubrica, Bukovinapodszkle, Chizsnye, Felsőlipnica, Felsőzubrica, Harkabúz, Jablonka, Pekelník, Podvilk, Oravka, Szárnya, valamint a Szepes vármegyei Alsólápos, Bélakorompa, Dercsény, Frigyesvágása, Feketebérc, Felsőlápos, Kislápos, Nedec, Répásfalu, Szentmindszent, Szepesgyörke, Újbéla, Ujterebes falu kivételével Szlovákia nyugati és északi határa a volt magyar államhatár lett. Délen a Duna és az alsó Ipoly-szakasz kivételével stratégiai-gazdasági megfontolások alakították ki a békével megvont határt, míg keleten a Csehszlovákiához csatolt de külön közigazgatású Kárpátalja (Podkarpatska Rus) határolta. Az államfordulatot megelőző magyar vármegyei közigazgatási beosztás szerint teljes egészében Csehszlovákia része lett Pozsony (néhány kisebb, a Szigetközbe átnyúló község nélküli külterületi lakott hely kivételével), Nyitra, Trencsén, Turóc, Liptó, Bars, Zólyom, Sáros, valamint a Lengyelországhoz csatolt falvak kivételével Árva és Szepes vármegyék területe, melyeket kiegészített Győr, Komárom és Esztergom vármegye Duna bal parti területe, Hont vármegye az Ipoly bal parti része kivételével, Nógrád, Gömör- és Kishont, Abaúj-Torna és Zemplén vármegye északi fele és Ung vármegye nyugati területsávja. A béke Ung és Bereg vármegye egészét, Ugocsa vármegyét - a Romániának juttatott 14 község kivételével - és Máramaros vármegye északi felét, melyek együttesét a magyar szaknyelvben Ruszka-Krajnának, Ruszinszkónak, Ruténföldnek, Kárpátaljának, (a népi demokrácia időszakában Kárpát-Ukrajnának) nevezték, Csehszlovákiának ítélte, mely e területet Podkarpatska Rus néven 12 járásra (beregszászi, huszti, ilosvai, munkácsi, nagybereznai, nagyszöllősi, ökörmezői, perecsenyi, rahói, szolyvai, técsői, ungvári járásra) és két rendezett tanácsú városra (Munkács, Ungvár) tagolva közigazgatásilag külön egységként birtokolta. Közigazgatási változások A Csehszlovák Köztársaság 1918 végi megalakulása és a Magyar Tanácsköztársaság bukását követően kialakított új közigazgatás a Szlovenszkónak, utóbb Szlovákiának nevezett Felvidéken 16 megyét és 4 municipiális várost szervezett az eredeti magyar vármegyei határok alapján azon módosítással, hogy Győr és Esztergom vármegye Duna bal parti részét Komárom megyébe, Ung vármegye nyugati peremvidékét Zemplén megyébe kebelezte. Az így kialakított megyéket 95 járásra és 30 törvényhatósági jogú városra osztották. 1922. október 4-én a Gömör- és Kishont vármegyéhez tartozott Susa községet visszacsatolták Magyarországhoz. 1923. január l-jétől a 126/1920. február 29-i csehszlovák törvény s a Szlovákiában kiadott 310/1922. október 26-i kormányrendelet alapján a 16 megye helyett 6 úgynevezett nagymegyét hoztak létre: Pozsony, Nyitra, Turócszentmárton, Liptószentmiklós, Zólyom, Kassa székhellyel és elnevezéssel, melyben két törvényhatósági jogú város (Pozsony, Kassa) és 79 járás volt. 1923. április 22-én Genfben a Népszövetség XXIV. ülésszakán Magyarországnak ítélte Somoskő és Somoskőújfalu községeket s a környező bányákat, amelyeket 1923. április 29én visszacsatoltak Magyarországhoz. A125/1927. július 1-i politikai közigazgatási átszervezéssel 1928. július l-jétől megszüntették a megyei beosztást, létrehozták a járásokat közvetlenül irányító pozsonyi Tartományi Hivatalt. Az 1938. november 2-i bécsi döntőbírósági határozat alapján Cseh-Szlovákia déli - túlnyomó többségében magyarok lakta - területét Magyarországhoz csatolták. Az I. bécsi döntéssel Kassa törvényhatósági jogú város, Komárom (Kárpátaljából Ungvár és Munkács) megyei város, 55 (Kárpátaljából 6) nagyközség, 807 (Kárpátaljából 125) kisközség, összesen 866 (Kárpátaljából 133) település került vissza Magyarországhoz. A magyar - cseh-szlovák határmegállapító bizottság 1939. március 6-án kelt jegyzőkönyve a Duna és az