Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között

V. Az irodalmi élet kialakulásának sajátos körülményei

nemzedéknek kellett előbújnia a földből, s az új történelmi és társadalmi körülmények között irodalmat teremtenie." 21 7 Sajnos az előállt feladatok nagysága és a feladatvállalók szel­lemi kapacitása között áthághatatlan aránytalanság mutatkozott. Azoknak az íróknak, szellemi embereknek nagy része, akik a földből, az ismeretlenségből a küldetés érzetével előbújtak, dilettáns és maradi volt. Egy csomó tehetségtelen és ízlésben és gondolkodásban visszamaradt ember került felszínre és előtérbe, akiket a Pest által diktált színvonal, „a pesti kritikai ellenőr­zés" 21 8 előzően az irodalom perifériájára szorított. A modern szellemi áramlatokat érthetetlennek bélyegző és elvető dilettán­sok most egyszeriben egy megteremtésre váró irodalom kö­zéppontjában érezték magukat, és „teremtő munkájukat" azon a szinten kezdték, amelyen a magyar irodalom már az előző század 90-es éveiben túljutott. „Él és virul a kilencvenes évek magyar irodalma, a dzsentris és paprikaszalonnás magyar iro­dalom, a »lélekrajzos« epigon irodalom, a császárelemérek és pintérjenők szívgyönyörűsége - írta vitriolos gúnnyal Fábry. ­Hiába volt rettenetes, földet, embert rengető vihar, az itteni kú­riairodalom mintha álomból horkanna, s folytatja a kérődzést ott, ahol a kezdő Herczeg, a Pekárok és Ohnet-ek elhagyták." 219 Az aktivizálódott és a nagy feladatokra naiv jóhiszeműség­gel felgerjedt régi dilettánsok mellé csakhamar sorakozni kez­dett az új próbálkozóknak ifjakból s öregekből regrutálódó sere­ge is. Az a légüres tér, amelyet a magyarországi irodalmi és saj­tótermékek behozatalának tilalma idézett elő, az irodalmi tevé­kenység számára szokatlan konjunktúrát teremtett. Olyan embe­rek, akiknek irodalmi műveltsége a középiskolai magyarórák és önképzőkörök anyagán és távlatán nem jutott túl, egyszerre kedvet és hivatást éreztek az írásra, s felfedezték magukban a szunnyadó írót. „A pesti könyv és a pesti újság be nem jö­hetett, pótolni kellett tehát, s pótolni lassacskán mindazt, ami az egykori fővárosból készen jött ide, mint a szálloda felvonóján a konyhából az étel az étterembe - írja Szalatnai Rezső. ­így hát, ölükben az önállósággal, máról holnapra a pozsonyi, kassai, ungvári néhány száz példányban megjelenő helyi érdekli lapok országos magyar napilapokká alakultak át. Könyvkiadó nem volt még, a politikai lap tehát azonmód tágított szépirodal­86

Next

/
Thumbnails
Contents