Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között
III.fejezet Az iskola és az iskolán kívüli népművelés
erősen meg van rövidítve, ami pénzben 1 589 000 korona. Azonban a köztársaságban nem lakik sem 2,2, sem 2,9 százalék magyar, hanem 5 százalék. 7' 4 Ha a magyarság eme hivatalosan elismert számarányának megfelelően részesülne, akkor nem 8 középiskolája volna, hanem 14, és nem 5 milliót kapna, hanem mintegy 11 milliót.. ." 7 5 Az iskolaügyi hatóságokat különösen a Léván, Rozsnyón és Ungvárott hiányzó magyar gimnáziumokért rótták meg. Ezekben a városokban a szlovák (illetve cseh) nyelvű középiskolák tanulóinak jelentős része magyar nemzetiségű volt. Az idegen nyelvű középfokú iskolák fő típusaiban (a gimnáziumokban, tanítóképzőkben és kereskedelmi akadémiákon) Szerényi Ferdinánd kimutatása szerint az 1933/34. iskolai évben 1649 magyar nemzetiségű diák (az összes magyar középiskolások 26,95 %-a) tanult. Ugyanabban az időben ugyanannak a statisztikusnak a számítása alapján az idegen nyelvű elemi iskolák magyar nemzetiségű tanulóinak száma 13 648 volt. 7 6 Az iskolaügyi hatóságok a magániskolák létesítésére irányuló törekvéseket legtöbbször meghiúsították, pedig a csehszlovák alkotmánytörvény — a Saint Germainben megkötött kisebbségi szerződés szellemének megfelelően - kimondta, hogy a kisebbségek saját költségükön iskolákat állíthatnak és tarthatnak fenn. A magyar kisebbség viszonylatában nem tartották be következetesen azt a törvényes előírást sem, amelynek értelmében mindenütt, ahol 40 kisebbségi iskolaköteles gyermek van, kisebbségi elemi iskolát kell létesíteni. 7 7 Pozsony egyik külvárosában, Dornkappelnban az 1930-as években közel 200 magyar gyermek szülője kérvényezte a magyar iskola megnyitását, de az iskolaügyi szervek - annak ellenére, hogy a városi képviselő-testület megszavazta az iskola felállítására szükséges összeget - nem teljesítették ezt a jogos kérést. A pozsonyi magyar iskolák szülői társulatainak szövetsége végül is társadalmi önsegély formájában oldotta meg ezt a konkrét esetet. A pozsonyi magyar iskolákat látogató dornkappelni gyermekeket társadalmi úton összegyűjtött pénzen vasúton szállították Pozsonyba és vissza Dornkappelnbe. A burzsoá köztársaság iskolapolitikájának nacionalizmusára jellemző az is, hogy 1918-tól 1938-ig nem akadt egyetlen magyar 45
