Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között
III.fejezet Az iskola és az iskolán kívüli népművelés
Dérer miniszternek, hogy a betiltó végzést is helyezzék az alapkőbe, s így az egyúttal sírkő is lehetne: a magyar kultúra sírköve. A szocdemek azonban ezt megakadályozták, s így a szülők küldöttségét a miniszter csak a gyűlés után fogadta .. ." 7 2 Az aktivista sajtó szolgalelkűségét és a kisebbségi sérelmekkel szemben tanúsított közömbösségét mutatja, hogy A Reggel a szlovák iskola alapkőletételére Csapra utazott Dérer miniszter ottani szereplését - a kínos epizód ellenére, illetve arról mélyen hallgatva - úgy ünnepli, mint „a köztársasági gondolat átfogó győzelmét a határ menti magyarság körében". 7 3 A Slovenská liga a magyar községekben számos szlovák óvodát is létesített, és oda magyar gyermekeket is toborzott. A magyar óvodák helyzete viszont kritikán aluli volt. 1936-ban a csehszlovákiai magyar óvodák száma nem érte el a harmincat. Az állam felelősségét e téren részben menti az, hogy országos viszonylatban nem volt olyan törvény, amely az óvodák létesítését és fenntartását az állam kötelességeként írta volna elő; a gazdaságilag gyengén álló magyar társadalomnak pedig főleg falun - nem voltak kellő eszközei óvodák fenntartására. Igen rossz volt a helyzet annak a fontos iskolatípusnak: a polgári iskolának terén, amely a dolgozók széles rétegeiben népszerűségnek örvendett. Az 1919. évi 189. sz. törvényt amely kimondta, hogy ahol legalább 400 kisebbségi iskolaköteles gyermek látogatja a kisebbségi elemi iskolát, ott ilyen nyelvű polgári iskolát kell létesíteni - Szlovákiában és Kárpátalján sohasem hajtották végre. A magyar nyelvű polgári iskolák csekély száma 1921-től 1938-ig nem változott. Az 1936/ 37. iskolai évben pontosan annyi volt a magyar polgári iskola, mint 1921/22-ben: tizennyolc, de a tanulók száma 3800-ról 5000re nőtt. Az olyan erősen magyar többségű helyeken, mint Dunaszerdahely, Galánta, Párkány, Tornaija, Rozsnyó, Szepsi stb., csak szlovák nyelvű polgári iskolák léteztek. A 18 magyar polgári közül csak 7 volt állami, a többi: 3 községi és 8 felekezeti. A magyar nyelvű gimnáziumok száma nyolc volt. Közülük egy (a bencés szerzetesek által vezetett komáromi intézet) klasszikus gimnázium volt, hat reálgimnázium (Pozsonyban, Kassán, Érsekújvárott, Ipolyságon, Rimaszombatban és Beregszászon) és egy reform-reálgimnázium Losoncon. A komáromi 43
