Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között

Jegyzetek

a Szepesi Híradóban, az Új Életben s néhány hetilapban jelent meg — így hangzott: „Tekintettel arra, hogy a Magyar írás című szlovenszkói folyóirat szerkesztőségének több ízben bejelentet­tem a lap főmunkatársainak sorából való kilépésemet, de azt a szerkesztőség figyelemre nem méltatta, ezúton közlöm a nyil­vánossággal, hogy a Magyar írással ebbeli kapcsolatomat meg­szakítottam, mivel annak se szellemével, se irodalompolitikai irá­nyával nem érthetek egyet, irányításába pedig nem folyhattam be. Királyhelmec, 1933. február hó 20-án. Mécs László." Darkó a Magyar írás és Mécs László című cikkben (II. évf., 3. sz.) reagált Mécs lépésére, kijelentve azt, hogy addig, amíg Mécs az elhatározását bővebben nem indokolja meg, a nyilat­kozata „lényegbevágó kifogásokat sejtető vétóemelés, gyanúsítás és hátbatámadás színezetét viseli magán". A II. évf. 5—6. számának hátsó borítólapján elhelyezett Hírek rovatban az olvasók tájékoztatására a következő közlemény jelent meg: „Több érdeklődésre közli a Magyar írás, hogy Mécs László a Magyar írás f. évi márciusi számának Fórum rovatában közölt cikkünk felhívására ez ideig semmit sem válaszolt." Ez­után a folyóirat a Mécs-esetre már nem tért vissza. „Meggyőződésem, hogy a Magyar írás lassan-lassan megtalálta volna... igazi nagy hivatását. Azonban olyan ellentétek jelent­keztek és érvényesültek (valószínűleg a budapesti jobboldali irodalmi politika hatására), amiket az itt élő magyarság érdeké­ben csírájában kellett volna elfojtani... Megindult a rejtett és nyilvános támadás a Magyar írás ellen... Nyilvánvaló, nem Mécs, de mások voltak azok, akik a Magyar írás ellen támadtak, és az ő nevét csak eszközül használták fel. Mégis azt a nyilat­kozatot közölte, illetve átvette több más lap is. Ebből a tényből valóban érteni lehetett. Ha Mécs László annyi lapban támadta meg a Magyar írást, az olvasóközönség csakugyan gondolkodóba eshetett: micsoda gonosztól megszállott orgánum lehet ez a Ma­gyar írás?! ... Nem Mécs László rendezte az inkvizíciónak ezt a formáját... de rajta keresztül mások. De szó, ami szó, Mécs támadása nem tévesztette el hatását..." (Gömöry János: Emlé­keim egy letűnt világról, Budapest 1964, 164. 1.) Darkó kiválása a Szent-Ivány-féle reálpolitika csődbe jutásának s az erőviszonyok eltolódásának következménye volt. A lapban ezt igyekeztek eltussolni, és azt írták, hogy „a megválás ténye nem jelenti azt, mintha a lap iránya s a szerkesztője között elvi jelentőségű ellentétek támadtak volna". (Szombathy Viktor: Személyes ügyben. M. í., II. évf., 9. sz.) Az irodalmi közvéle­ményben persze jól tudták azt, hogy a Magyar írás kiadója és Darkó közt az új helyzet elvi ellentéteket teremtett. A kortárs helyes megállapítása szerint: „Ezeknek az elveknek a megtartása 279

Next

/
Thumbnails
Contents