Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között

Jegyzetek

kozott, hogy Szlovákiába jön újságírónak — ingerült hangú levél­ben reagált Fábry szóban forgó cikkére és egyéb kipécéző írá­saira: „Hogy Ön a cikkében állandóan mint árulót szerepeltet, az több a soknál — írta. — Egyszer úgyis kiderül minden, s akkor Ön sajnálni fogja, hogy nehéz poszton egyedül álló elvtársát félreértette." Arról az atmoszféráról és motiváló hátteréről, amely a Kodo­lányi-ellenes támadásban és egyéb szektás értékelésekben szere­pet játszott, a „visszanéző" Fábry az Emberek az embertelenség­ben című kötetében ír. (Lásd a 258. sz. jegyzetet!) A krizantém nevében című cikkről van szó, amely A Reggelben jelent meg. A cikkben Szalatnai egy olyan virágszimbólumból ki­indulva, melyet valamikor Ady Endre használt a Tóth Bélával vívott polémiájában, pátoszteli hangon ír az új Oroszországról: „Oroszország ma színesség az európai szürkületben, a legcsen­gőbb riport, a legszebb hír, s engedtessék meg, hogy a krizan­tém Ázsiából ezen a zónán keresztül törjön le reánk... Ki kell mondani és meg kell vallani: az ötéves terv hangulati szférájába kerültünk, s mert intellektuálisan tudjuk: mi is odakapcsolódunk a polgári világ eseménytelen világából... Csüngünk a krizan­tém líráján, és élvezzük vasárnapi órán ... Valljuk művészetben, valljuk irodalomban és civilizációs, higiénikus életfeltételek kö­vetelésében, hogy a krizantém a miénk, a mi programunk, ne merjen senki bántó szándékkal hozzája nyúlni." Ezt a lelkes útitársi vallomást Fábry meglepő ridegséggel utasí­totta el: „Hát én ezt a krizantémot széttépem, eltaposom, hogy nyoma se maradjon. Mert így nem szabad beszélni, így nem lehet agitálni. Mi közük a dolgozóknak a krizantém metafizikai elhivatásához? Az ötéves tervvel kapcsolatban ez az elhivatás egyenesen nevetséges. Nem más az, mint az entellektüel mene­külése a valóság adekvát vállalása elől. Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. Aki azonban a szocializmus érdekében virágszimbólumokkal kísérletezik, az szocialista nem lehet. .. Vi­rághisztéria, antiszociális, polgári eredetű metafizika. Miért? Mert írójának nincsen lényeges köze és kapcsolata azzal a szo­cializmussal, azzal a proletariátussal, mely ezt a teremtő munkát létrehozta." (A magyar író és az ötéves terv. Az Út, I. évf., 10. sz.) Fábry szektás értékeléseinek a helytelen információkkal való összefüggésére Vargha Kálmán utalt egyik tanulmányában: „Fáb­ry egykorú tételeiben sok egyoldalúság is van, amely a társa­dalmi és nemzeti tendenciák merev kettéválasztásából és az utóbbiak indokolatlan túlzó háttérbe szorításából, vagy éppen leplezett vagy nyílt tagadásából következett. Ugyanez a teoreti­kus egyoldalúság jellemzi ez idő tájt a Korunk több irodalmi állásfoglalását is. Éppen Móriczcal kapcsolatban a Korunk né­225

Next

/
Thumbnails
Contents