Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között

Jegyzetek

21

9 Fábry Zoltán: Kúria, kuaterka, kultúra, Bratislava 1964, 56. L 22

0 Szalatnai Rezső: Irodalmi menetrend Szlovenszkón. Magyar Figyelő, 1933, 1—2. sz. 22

1 Fábry Zoltán.- Kúria, kuaterka, kultúra, 56. 1. 22

2 Borsody István: Szlovákiai társadalmunk irodalmi műveltsége. Tátra, II. évf. (1938), 3. sz., 65—73. 1. 22

3 A Szlovák Tudományos Akadémia által kiadott szlovák irodalomtörténet második kötetében (

Dejiny slovenskej literatúry U., Bratislava 1960, 491 1.) ezzel kapcsolatban a következőket olvashatjuk: „A szlovák nemzet fejlődésének történelmi feltételei között az irodalom társadalmi funkciója főleg azért került előtérbe, mert a politikai erők szilárd megszervezésének feltételei hiányoztak; ilyen helyzetben aztán az irodalom feladatköre kibővült, és jelentősége megnőtt." (Az i. m. 5. oldaláról fordítva.) Vladimír Mináč a Tu žije národ (Egy nemzet él itt) című esszéjében (Kultúrny život, 1965, 42. sz.) ezt írja: „A mi nemzeti történelmünk elsősorban nem nagy történelmi megmozdulások, katonai, szociális és politikai változások története; mindenekelőtt az írott szó története. Az irodalom egyszersmind publicisztika és politika; a politika főként az irodalom és a publicisztika keretei között mozog. Ez a kétlakiság adottság, a történelmi szükségszerűségben gyökerezik: csaknem valamennyi szlovák politikus ír verseket, prózát, drámát; csaknem valamennyi szlovák író kénytelen volt politizálni. Az írott szó mindent helyettesített—mindent, amink nem volt: tábornokokat és hadvezéreket, képviselőket és minisztereket, szociális és gazdasági intézményeket. Mindenütt jelen volt, igaz, nagyrészt erőtlenül; a mi történelmünk hangzatos a szavakban, felemás a tettekben." 22

4 Gömöri Jenő: Dilettantizmus Szlovenszkón. Tűz, 1922, 1—2—3. sz., 21. 1. 22

5 „A magyarságot sokszor meglátogató nemzeti és kulturális veszedelmek idején az irodalom lánglelkű és önzetlen munkásainak volt mindig örök érdemük, hogy legdrágább kincseinket: nyelvünket, irodalmunkat s ezáltal faji jellegünket és nemzeti öntudatunkat híven megőrizték, és eredményesen fejlesztették. E hervadhatatlan érdemű elődök örök értékű nemzeti hagyományait akarjuk mi szerény tehetségünkkel ápolni és öntudatosítani. A múlt nagy nevei és gyönyörű emlékei elhomályosítják a mi szerény vállalkozásunkat, de megvilágítják áldozatos lelkű törekvésünket." (Dr. Dobai János: Előszó. Új Auróra, 1922, Bratislava.) 22

6 Idézi Vass László Az irodalom című tanulmányában. In: Magyarok Csehszlovákiában 1918—1938, Bp. 1938, 119—125. 1. 22

7 Vass László: i. m. 22

8 Gömöri Jenő: i. m. 22

9 Fábry Zoltán: Kúria, kvaterka, kultúra, 57. 1. 23

0 Féja a magyarországi folyóiratokba és lapokba sűrűn írt a cseh220