Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között

Jegyzetek

Sziklay Ferenc: Kulturális szervezkedésünk története. In: Magyarok Csehszlovákiában 1918—1938, Bp. 1938, 93—108. 1. A szövetkezett ellenzéki pártok politikai napilapja, 1922-től 1938 őszéig jelent meg. Bolya Lajos: Az elűzött nemzedék. Űj Szellem, 1937, 21. sz., 6. 1. Sinkó Ferenc: A főiskolások. In: Magyarok Csehszlovákiában 1918—1938, Bp. 1938, 166—177 1. Sinkó Ferenc: i. m. 1926-ban Léván volt az úgynevezett egyesítő kongresszus; 1927ben Rimaszombatban, 1928-ban Kassán, 1929-ben Érsekújvárott, 1930-ban Losoncon, 1931-ben Kassán és 1932-ben Komáromban tartották a kongresszust. A Magyar Főiskolai Cserkészek Körét a Sarló előzményéül számító Szent György Kör ellenlábasaként szervezték meg a konzervatív beállítottságú főiskolások, élükön Rády Elemérrel, aki később a Prohászka Kör egyik vezető embere és az Új Élet című prohászkás folyóirat szerkesztője lett. Idézve a Magyar Diákszemle A csehszlovákiai magyar egyetemi hallgatóság mozgalmainak kibontakozása című cikkéből (I. évf.,. 1. sz. és II. évf., 1. sz.). A Magyar Diákszemle a Jövő című lapot megelőzően, 1930—31-ben volt a CSMASZ hivatalos lapja. Megindítását az 1929. évi kongresszuson határozták el. Főszerkesztője Győry Dezső, felelős szerkesztője Brogyányi Kálmán, kiadója pedig Duka Zólyomi Norbert volt. Ez a kizárás 1929 júniusában, a hírhedt brünni országos diákankét után esett meg. Az összeesküvésszerűen összehívott brünni ankétra Brogyányi Kálmán így emlékezett vissza: „A magyar ellenzék szabadulni igyekezett ettől a fiatalságtól. így rendezték meg az ún. brünni konferenciát, melyre a sarlós, fiatalság néhány képviselőjét hívták csak meg. Ugyanakkor a konzervatív oldal hatalmas diáktáborral és teljes szellemi vezérkarral vonult fel... Terrorisztikus vitavezetéssel, a szellemi kérdésekben való szavazással végül megbélyegezték a sarlósokat. Ez a rendezés csak külső megnyilvánulása és bejelentése volt annak a társadalmi és szellemi kiközösítésnek, amely már a konferencia előtt megindult." (Felelet egy ankétra. Új Szellem, 1938. évf., 8. sz.) Brogyányi nem beszél arról, hogy a sarlósok — köztük Ő is — a vádakat visszaverték, és az ellenzéki párti korifeusokat, Grosschmidot, Alapy Gyulát etc. korszerűtlenségben és maradiságban marasztalták el. A rendkívül szenvedélyes összecsapásban mindkét oldalon könnyek is hullottak. Balogh Edgár is ír arról a Hét próbában, hogy az ellenzéki párti politikusokat ostorozó Terebessy János felindulásában és felháborodásában sírva fakadt. A sarlósok az ellenük irányzott javaslatra a következő nyilat204