Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között

Jegyzetek

JEGYZETEK 1 A hivatalos, történelmi-közjogi magyar nemzetfogalom a magyar állam és a magyar nemzet egységének elve alapján állt, s a nemzetet az állampolgárok összességével azonosította. E felfogásnak megfelelően a hivatalos magyar népszámlálások 1880 óta nem alkalmazták a nemzetiségi kategóriát, a lakosokat csak anyanyelvi alapon különböztették meg. 2 Révay István: A demográfia tükrében. In: Magyarok Csehszlovákiában 1918—1938, Bp. 1938, 23—35. 1. 3 A Szlovákia elnevezést csak 1936—37-ben kezdik szórványosan használni, illetve a használatot vitatni és indokolni; 1939, illetve 1945 után aztán ez az elnevezés vált uralkodóvá a magyar szóhasználatban. A polgári Csehszlovák Köztársaság szóhasználatában 1937-ig kizárólag s utána is zömmel a Szlovenszkó szó szerepelt. Kárpátalja helyett is inkább Ruszinszkót vagy Podkarpatská Rust mondtak és írtak abban az időben. 4 Tisztán magyar községnek az számított, amelyben a magyarság száma 80 % fölött volt. Magyar többségű községnek az, amelyben a magyarság száma 50—80 % között mozgott. Idegen többségűnek pedig az, amelyben az arány 20—50 % között volt. 5 A magyarosítás tendenciájától nem befolyásolt, tehát megbízható demográfiai adatforrásoknak az ún. helységnévtárakat (s közülük főleg az 1790 előttieket) tartják. Ezek közül a legjelentősebbek: 1. a hivatalosan összeállított Lexikon TJ niv er sorúm Regni Hungáriáé Locorum Populosorum, 1773. 2. Korabinszky János Mátyás német nyelvű összeállítása: Geographisches-Historisches und Produkten Lexikon von Ungarn, Pozsony 1786. 3. Fényes Elek: Magyarországnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statisztikai és geographiai tekintetben 1—VI., 1836— 1840. 4. Báró Coernig Károly: Etnographie der Oesterreichischen Monarchie, 1855—57. 5. Alois Vojtěch Sembera: Mnoho-li jest Slováků (Časopis českého múzea, 1876). 6 Vájlok Sándor: A szlovenszkói magyar népnevelés és problémái. Magyar írás, V. évf., 5. sz., 89—97. 1. 7 Belső viszonylatban beszélni szoktak csallóközi, mátyusföldi, palóc, barkó és tiszaháti nyelvjárásokról. Ezek közül a csallóközi az észak-dunántúli nyelvjárástípushoz tartozik; a mátyusföldi az észak-dunántúli és palócos sajátságok érdekes kereszteződését 195