Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között
VII.fejezet Folyóiratok és szerepük az irodalmi életben
Ezek közül az úttörő, de nagyobbrészt dilettáns kezdeményezések közül a Tavasz, a Revü és a Tűz éltek viszonylagosan hosszabb időt: két-három évfolyamot. Az 1919 áprilisában induló és 1921 májusáig fennálló Tavasz konzervatív és nemzeti szellemű dilettáns lap volt. „Szépirodalmi, művészeti és közgazdasági folyóiratnak" nevezte magát, és Kumlik Emil, majd Szeredai Gruber Károly szerkesztésében hetenként, 18-20 oldalnyi terjedelemben Pozsonyban jelent meg. Irodalmi ízlésének avatagságára jellemző, hogy Trubadúrszerelem címmel folytatásos verses eposzt közölt. 03 4 Maradi társadalomszemléletét a legkirívóbb módon az I. évf. 25. számában közölt, Károlyi Mihályt gyalázó Átok című vers tükrözi. 53 5 A Tavasz dilettánsoktól uralt munkatársi gárdájában (Albert József, Galántai F. Gyula, Herczeg Gábor, Szeredai Gruber Károly, Vajda Ernő stb.) olykor-olykor jövőt jelentő ígéretes nevek is felbukkantak: az I. évf. 26. és 27. számában Mécs László novellája és költeménye, 53 6 a 30. számban pedig Tamás Mihály drámarészlete (Asszony és a lánya) jelenik meg. A Tavaszban tűnik fel Szvatkó Pál neve is (eleinte Harangfalvi Szvatkónak írva); versek és esztétikai tanulmányok jelennek meg tőle. A lapban néhány szlovákból és csehből fordított verset is találunk (szlovák népdalokat és Sládkovič, Va janský és Vrchlický verseit). Az 1919 májusától 1922 decemberéig létező pozsonyi Revü nem annyira szépirodalmi, mint inkább riportlap volt. A kis formátumú s hetenként megjelenő lap cikkeit, híreit és szépirodalmi anyagát (tárcák, regény) a szerkesztő, Vajda Ernő, 537 hosszabb ideig egyedül írta. 53 8 Valószínűleg ő írta azokat a magasztaló olvasói leveleket is, amelyeket a „Levelezésem" című rovatban sűrűn közölt. 53 9 A lapnak, illetve Vajdának hangját agresszív nagyképűség, szertelen önteltség és leereszkedő módon megjátszott jólértesültség jellemezte. Ez a magatartás legtöbbször tartalmi ürességet és semmitmondást takart. A Revü politikai szelleme teljesen reakciós volt. Cikkei és riportjai a Tanácsköztársaságot gyűlölködve és ízléstelenül gyalázták, 540 a hírhedt fehérterrort pedig egyrészt a „budapesti rémhírgyárosok mendemondáivá", másrészt a felháborodott tömegek spontán „népítélkezéseivé" torzították. 54 1 A lap egyik cikke 54 2 dia-dalérzéssel közölte azokat a „riadókat", amelyeket Szabó Dezső 169
