Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között
VI.fejezet A tudományos élet, a műveszetek és a sajtó
ragaszkodó cserkészvezetői kar és az ifjúság lelki és szellemi egységén „őrködő" klerikális sajtó. A keresztényszocialista lapoknak A Mi Lapunk ellen intézett sorozatos támadásai egy olyan eset alkalmából, amelyben a lap sarlós „szerkesztőrészlege" valóban elvetette a sulykot, 51 6 durva kampánnyá és a szülők körében megszervezett bojkottá erősödtek. Ezt a céltudatos kampányt és bojkottálást Scherer „visszatáncolása" és a lapnak a Sarlótól való elhatárolása sem tudta már kivédeni, 51 7 s A Mi Lapunknak 1932 elején be kellett szüntetnie megjelenését. A lap elleni kampányból az ellenlábasként életre hívott Tábortűz is kivette a részét. Ez az 1929-ben induló klerikális szellemben szerkesztett cserkész- és diáklap a Csehszlovák Cserkészszövetség Magyar Tanácsának hivatalos lapjaként jelent meg. Főszerkesztője Mrenna József érsekújvári gimnáziumi tanár volt, de a szerkesztés tényleges munkáját a komáromi gimnázium bencés tanárai - közülük elsősorban Bíró Lucián végezték. Azt a hiányt, amelyet A Mi Lapunk megszűnése okozott, az agilis losonci középiskolások saját erejükből próbálták áthidalni. Először egy röpiratszerű füzetet (Középiskolások, ahogy ők látják helyzetüket) adtak ki, amelynek szerkesztésében Krammer Jenő szaktanácsokkal segítette őket; 1933-ban pedig létrehozták az Indulást, amely tényleg „minden tanári szerkesztés és behatás nélküli, tiszta diákfolyóirat lett" 51 8, de a negyedik számon nem jutott túl. A középiskoláslapok közül még a Szülőföldünk című, eléggé színvonalas honismereti folyóiratot említjük meg, mely 193638 között Pozsonyban jelent meg Szepessy Sándor és Stelczer Lajos szerkesztésében. A kommunista pártban, illetve a Szocialista ifjúmunkások Szlovenszkói Szövetségében többször megpróbálkoztak azzal is, hogy a magyar nemzetiségű ifjúmunkások számára tartós orgánumot létesítsenek, de a kísérletként létrejött folyóiratok (Dolgozó Fiatalság, Fiatal Dolgozó, Ifjú Előre, Az Ifjú Gárda, Kommunista Ifjúmunkás stb.) egytől egyig a gyors elhalás sorsára jutottak. Ez lett a sorsa a Vörös Pionír gyermeklapnak is, mely a Fiatal Dolgozó mellékleteként jelent meg. Az anyagi eszközökben bővelkedő katolikus egyházi körök a 162
