Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között
VI.fejezet A tudományos élet, a műveszetek és a sajtó
tattak, de a szociális szempontból jelentősnek ígérkező intézmény nem jött létre. A magyar képzőművészek szociális helyzete és fejlődési lehetősége a cseh és szlovák átlagnál sokkal kedvezőtlenebb volt. A Masaryk Akadémia néhány évig tartó aktivitását leszámítva hivatalos támogatáshoz és képvásárláshoz ritkán jutottak, a külföldi ösztöndíjak, művészeti díjak és jutalmak elosztásánál pedig jóformán szóba sem jöttek. Művészetet értő és igénylő közönség hiányában nem lehetett kielégítő az a támogatás sem, amelyet a szociális struktúrájában előnytelenül eltolódott és a gazdasági kapacitásában erősen meggyengült kisebbségi társadalomtól lehetett várni. A kedvezőtlen fejlődési feltételek (a szociális ellátatlanság, a kisebbségi társadalommal való belső összeforrottság hiánya stb.) következtében a csehszlovákiai magyar képzőművészet kibontakozása nehézkes, színvonala pedig egyenetlen volt. „Művészi életünkből hiányzik a fejlődés és a nívó természetes hierarchiája - írta a legaktívabb és legképzettebb képzőművészeti kritikus és esztéta, Brogyányi Kálmán, 1937-ben. 46 9 Egy síkon mozog a dilettáns, a féltehetség és a rangos művész. Az önállósult szlovenszkói művészetből így hiányzik a kiválasztódás és a tradícióképzés lehetősége. Lendületet, erjedést és letisztult értékeket csak azután várhatunk, ha a megbecsülés és az értékelés helyes méreteire ébred a szlovenskói magyarság egyeteme. A művészet a nemzeti kultúra lényeges alkotórésze, de hogy társadalmi szerepét betölthesse, a magyarság minden rétegének egységesen vállalnia és ismernie kell ezt a művészetet." 470 4 Azokon a modern vagy hagyományos művészeti irányzatokon (szürrealizmus, új realizmus - impresszionizmus, naturalizmus stb.) kívül, amelyeknek hatása a tárgyalt korban általános vagy még produktív volt, Szlovákiában létezett egy lokális jellegű, speciális törekvés is: az úgynevezett szlovenszkóiság. Ez nem művészeti irányzat volt, hanem olyan - egyrészt hazafiasnemzeti érzésből, másrészt konjunktúrából fakadó - regionalista művészetpolitikai tendencia, amelyet a szlovák festők az államfordulat után a szlovákiai tájnak és folklórnak népszerűsítésére alakítottak ki. A szlovenszkóiságban csak a téma volt közös. 151
