Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között
VI.fejezet A tudományos élet, a műveszetek és a sajtó
harmincas években fellepő népzenekutatót. Manga Jánost 43 4 említhetjük meg. Azok közül az ambiciózus fiatal reménységek közül, akik a harmincas évek folyamán a társadalmi és irodalmi publicisztika és a kritika felől közelítettek a társadalomtudományok felé, irodalmilag jelentős vagy rögzíthető tudományos pályát csak néhányan - Balogh Edgár, Brogyányi Kálmán, 43 5 Borsody István, Bellyei (Zapf) László, 43 6 Bolya Lajos, Dobossy László, Duka Zólyomi Norbert, Jócsik Lajos, Kemény G. Gábor, 43 7 Kovács Endre, Peéry Rezső, Sándor László, 43 8 Szabó Imre, Szalatnai Rezső 43 9 és Sziklay László - futottak be. A többieket (Berecz Kálmán, Dobossy Imre, Ferencz László, Horváth Ferenc, Ludwig Aurél, Porzsolt László, Sinkó Ferenc, Szekeres György, Terebessy János, Vájlok Sándor, Varga Imre, Vass László stb.) úgy tartjuk számon, mint a második világháború előtti csehszlovákiai magyar publicisztika, kisebbségpolitika és kritika kitűnő képviselőit. A zsurnalisztika és a tudomány között elhelyezkedő publicisztika a kisebbségi magyarság szellemi életében nemcsak a tudományos irodalomhoz, hanem a rangos szépirodalomhoz viszonyítva is aránytalanul nagy teret foglalt el, és a tudományos élet rovására sok ígéretes erőt blokkolt le. A publicisztikának ez a hátrányosan is megnövekedett hatóköre a kisebbségi élet politikai, gazdasági és kulturális korlátozottságából, illetve annak következményéből: a szellemi telítetlenségből és a regenerálódó képesség hiányából adódott. Ezt a szükségszerűség jellegével ható állapotot a szellemi élet kritikus elemzői jól látták, és abban nemegyszer egyéni sorsukat is tudatosítva - keserűen konstatálták. Vass László fentebb idézett tanulmányában a következőt írja: „Minket nem tud megvigasztalni az a kijelentés, amit az egyik fiatal folyóirat szerkesztője tett: Szlovenszkó a publicisták földje. Jobban szeretnénk, ha nem az volna." 44 0 A tudományos életről és irodalomról tárgyalva nem hagyhatjuk említés nélkül az ismeretterjesztő tudományos irodalom legfontosabb válfaját, a tankönyvirodalmat sem. Amint az az egykorú kritikákból kitűnik, 44 1 a csehszlovákiai magyar tankönyvírás a két világháború közötti időben meglehetősen vigasz142
