Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között
VI.fejezet A tudományos élet, a műveszetek és a sajtó
jöttéről, összetételéről és szerepéről az előző fejezetben többször és részletesen szó esett — tisztább körülmények között alakult volna meg, és a reá háruló feladatokat felelősségteljesebben szervezte volna meg, akkor a tudományos élet kibontakozását gátló objektív és szubjektív nehézségekből több megoldódott volna. A Társaság anyagi alapjait és lehetőségeit a kisebbségi társadalom segítségének igénybevételével bizonyos mértékben növelni lehetett volna, a tudományos kutatás előfeltételeinek egy részét pedig (a csehszlovákiai magyar bibliográfia összeállítását, az itteni magyar kézirat- és könyvállomány összpontosítását stb.) a tudományos osztály aktivizálásával lehetett volna biztosítani. Az elvi lehetőség megvolt ahhoz, hogy a Társaság (Akadémia) a kisebbségi magyarság szellemi centrumává váljon, és a tudományos, irodalmi és művészeti alkotó munkának tágabb lehetőséget, jobb prosperitást biztosítson. Hogy ez nem történt meg, abban a kisebbségi társadalom hatványozott politikai megosztottsága is jelentékeny szerepet vitt. Dobossy László egy cikkében a csehek „kultúrliberalizmusáról" írt, amely lehetővé tette, hogy „a nyíltan kommunista Nejedlý" az egyetemen tanítson, a belügyi hatóságok által elkobzásra javasolt és „az iskolákból kitiltott" Olbracht-regény (Suhaj, a betyár) pedig a legnagyobb cseh irodalmi díjban részesüljön. 41 7 A kisebbségi magyarság szellemi életében az ilyenfajta tolerancia, az értékek kölcsönös és tárgyilagos elismerése ismeretlen volt. Itt a különösképpen kiéleződött politikai és világnézeti ellentétek a kultúra szférájában is merev kizárólagossággal érvényesültek, és útjában álltak a nemzeti szempontból közös érdekek pártatlan összeegyeztetésének. Azok a fentebb idézett publicisták, akik a harmincas évek folyamán a tudományos élet feltételeit és körülményeit vizsgálták, tudatában voltak annak, hogy a kisebbségi társadalmon belül a teljes tudományos önellátásra sem lehetőség, sem szükség nincs; a szerényebb kapacitású, autonómiával (vagy legalább önálló kultúrbüdzsével) nem rendelkező kisebbség a maga erejével csak olyan tudományokat képes reményteljesen felkarolni, amelyek művelése egyrészt a nemzeti (és kisebbségi) létből és öntudatból, másrészt a helyi forrásokból és sajátosságokból 139
