Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között

V. Az irodalmi élet kialakulásának sajátos körülményei

annak, hogy a befolyása alatt álló írók „részvételét az új társaságban jóváhagyta"

38

8. Az aktivisták kezére került Masaryk Akadémiához az ellenzéki jobboldal kultúrexponensei érthetően ellenségesen viszonyultak, és az intézményből fokozatosan kivonultak. A Csehszlovákiai Magyar Irodalmi Szövetség megalakulására aztán már abban az időben került sor, amikor a szövetkezett ellenzék, illetve a két párt fúziójaként létrejött Egyesült Országos Keresztényszocialista és Magyar Nemzeti Párt a kisebbségi élet egész vonalán vezető pozícióba jutott. Az Irodalmi Szövetségnek - az akkortájt tucatszámra alakuló „szövetségek" és „fúziók" példájára - az volt a fő célja, hogy a politikai téren létrejött „magyar egységet" az irodalom területén is demonstrálja. Ezen az eszményi célon, propagandisztikus célzatú egységreprezentáción kívül csak két gyakorlati jelentőségű szervezési akció fűződik a nevéhez: a Tátra Kiadóval együtt megszervezett nagyarányú pályázat és a Nemzeti Kultúra című tudományos és irodalmi szemle megindítása, illetve felújítása.

38

9 A csehszlovákiai magyar írók körében néhány alkalommal az a gondolat is felvetődött, hogy az írók szociális helyzetének javítása és alkotómunkájuk zavartalanabb biztosítása érdekében gazdasági egyesületet vagy szakszervezeti jellegű érdekvédelmi szervezetet hozzanak létre. Ilyen szervezetük a cseh és a szlovák íróknak sem volt. Szalatnai Rezső egy 1937-ben írt cikkében beszámolt arról az ankétról, amelyet Bedřich Václavek

39

0 folyóirata, a negyedévenként megjelenő Blok U rendezett meg.

391 A rendkívül érdekes és színvonalas ankét egyik kérdése a következőképpen hangzott: Hogyan képzeli el az író eszményi munkalehetőségét nálunk, s mit tehetnénk már ma ezen eszmény megvalósításáért? Azt a véleményt, amelyet a megkérdezett írók és a lap szerkesztősége ebben a fontos kérdésben kialakítottak, Szalatnai így foglalta össze: „Több író azt javasolja, hogy meg kellene teremteni az írók szakszervezetét, amelyik gondját viselné az író tagoknak, ellenőrizné a könyvkiadókat, jobb színházi ügynökségeket szervezne, s meggátolná azt, hogy az írókat különféle testületek ingyen használják fel előadóknak, ingyen szerepeltessék bíráló bizottságokban stb... Figyelemre méltó s a kisebbségi magyar írókra nézve is tagadhatatlanul fontos. 131