Tuczel Lajos: Két kor mezsgyéjén – A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között
V. Az irodalmi élet kialakulásának sajátos körülményei
1933 májusában és 1932 júniusában - a liptószentiváni családi kastélyban, kúriában gyűltek össze; az összejövetelek innen kapták a Szentiváni Kúria nevet. Az a kép, amelyet a Szentiváni Kúriáról 1945 után kialakítottunk, bizonyos fokig leegyszerűsített. Fábry 1953-ban írt nagy tanulmánya 35 5 Szüllő Géza és Szent-Ivány József politikai profilja között egyenlőségi jelet von, és elsiklik a mellett az ideológiailag nem jelentéktelen ellentét mellett, amely 1925-től 1932-ig a szövetkezett ellenzéki pártok két szárnya között kiéleződött. Balogh Edgár Sarlóról írt könyvének, az 1965-ben kiadott Hét próbának egyes részei Szent-Ivány Józsefről és politikai koncepcióiról, a két ellenzéki párt közti különbségekről és ellentétekről per tangentem is sokoldalúan árnyalt jellemzést adnak, 35 6 de az a rész, amelyben a szerző a Szentiváni Kúriát mutatja be, 35 7 történelmi szempontból vázlatos, felületes és amellett novellisztikusan elrajzolt. A Szentiváni Kúriáról tárgyilagos véleményt csak akkor tudunk formálni, ha - a valóságnak megfelelően - úgy tekintünk rá, mint a Szent-Ivány-féle reálpolitika egyik konkrét célkitűzésére, szerves részére. A harmincas évek fiatal publicistái: Balogh Edgár, Brogyányi Kálmán és Zapf László ilyen alapon vizsgálták, elemezték ezt az irodalomszervezési kísérletet, nem meglepő tehát az, hogy világnézeti különbségük ellenére hasonló konklúzióhoz jutottak el; a Szentiváni Kúria programját hármuk közül csak Zapf vallotta magáénak, de abban mindhárman megegyeznek, hogy a Kúria a polgári demokratikus kisebbségi kultúrpolitika és gazdaságpolitika síkján figyelemre méltó kezdeményezés volt. Balogh Edgár a Szlovenszkó új kultúr fronton című kommunista szellemiségű tanulmányában Szent-Ivány József politikai célkitűzéseiről és a Szentiváni Kúriáról többek között a következőket írta: „Egy nagyarányú polgári kultúrpolitika távlatai kezdtek kibontakozni akkor, amikor Tarján Ödön 35 8 és SzentIvány József ipari és agrárkapitalizmusa lehetőségeket keresett az önálló kisebbségi banktőke kifejlesztésére. Ugyanakkor nagyvonalú ellenzéki reálpolitikával maga után vonta a kisgazda-, kisiparos- és kiskereskedő-rétegeket.. . haladó diákpolitikát támogatott, demokráciát követelt, nemzetiségi megértést hirde123
