Bábi Tibor: Keresek valakit

Könny a mikroszkóp alatt - Második könyv

Döfő, dárdás levelével a láp fölé ágaskodott a zsenge sás, új rügyet, sarjadó vetést táplál a lassú korhadás — miért oly szánandó az áldozatra szánt, elvetett búzamag? Fogam fekete földet őröl — anyám szívét, apám rég porladó, szegény kezét őrli a friss tavasz. Megőröl engem is. . . A temetőben dús füvek, virágok közt robusztus kecskebak, patás legel — Pán sípja szól: ilyen a szerelem. Eső veri az ablakot — megint egy furcsa könny a szempillámon. III Mélyen a gyökerek, nyüzsgő férgek közt van itt egy múzeum: tömör agyagban érintetlen, alvó sírok — kelták és szlávok, germán harcosok — hun, kun s avar vitézek, tatárok, török hadak, magyarok — csupa vért és kard és csontváz, ők az élőket egymásnak bőszítő mítosz és legenda. A hús lefoszlott ádáz csontjaikról, mohó föld falta föl, vad bürök, fű, mérges liliom; éjjel odvas és korhadt fák tövén foszforeszkál föl rég kifolyt és mégis kémlelő szemük; van köztük sámán, pap, dervis, prédikátor, nem nyugszik egy se — kártékony, huhogó szeleket prédikálnak, álnok, tettető csalás az álmuk, 92