Bábi Tibor: Keresek valakit

Könny a mikroszkóp alatt - Első könyv

Engem várt, s nem mertem végigmenni udvarunkon, féltem, lesodor a föld hátáról a csönd s az éj örvénye. Az űrben valahol még most is ott világol az a jéggé dermedt kicsi fény. X Nyolcunkat szült, nevelt, s mi nyolcan világgá hordtuk őt, mint a pitypang pelyhes magvát a szél. Talán meg se halt, talán még most is él; valahol itt van bennem és köröttem, fiam szemében, a lányom mosolyában, a csipkefüggöny omló, lágy fodraiban, a kilincs is őrzi még jó tenyere simogatását, hű melegét. Ám arcát, lényét fölitta rég a táj, az égbolt, a nap, levegő, szomjas föld. Ha eltemetnek, az ő fekete kötényébe rejtem halott, szomorú arcom. 89