Bábi Tibor: Keresek valakit

A Forrás éneke - A forradalom ( Második közbeiktatott ének)

ö kényszerít minden bokrot, fát, virágot, lombot hajtani, növekedik — csöndben és észrevétlen, akár a fű, a változékony energiákat változásra kényszeríti, és fölrobbant minden zárt, makacs mozdulatlanságot. Békében ellentmond a gyáva békességnek, és ellentmond a háborúnak is. Ott ágaskodik minden mozdulatban, a mindenség törvénye ő — változásait ő szervezi. Botor és balga hit, hogy sírba lökték, mert halhatatlan, s föltámasztja — virágban, fűben, fában, búzamagban — a hősök porladó, elárult csontjait. A forradalmat nem temették el. Öt kontinensen át élők s halottak élén menetel; a termonukleáris szintézist ő vezérli fenn a sose hunyó Napban: ő robban el a simogató, szelíd fényben, sugarakban, a tudatlanság ellen lázad a tegnapinál bölcsebb gondolatban. A madarak csőrét, a költők tollát dalra készteti, ő mozdul a kis tojásban, csírázó magban a rög alatt, a férfiak s a nők szívében, az örvendő anyai szív alatt, szelíd, erőszakos, akár a szerelem. 75