Bábi Tibor: Keresek valakit

A Forrás éneke - Harmadik tétel

tengerek vizét is. Elfalják mohó szájjal a kenyered, és nem azért, mert nincs nekik — azért, hogy nekik több legyen. A boldog vadnak barlangja, vacka van, madárnak fészke, s ők — boldogtalan fejed felett lerontják, felégetik az ősi fedelet. Barlangban, erdőn, fán — vadnak, szabad madárnak lenni nem hagynak, s ha párzanál, a rendőrt uszítják rád és álnok erkölcsüket. Mikor már semmid nem maradt, csak izmod, ép eszed, érzékeid — befognak baromként, hogy nekik fáradj, nekik láss, nekik hallj, hasznukra gondolj minden hasznos gondolatot, szép szót, zenét vagy költeményt — ha fiút nemzenél, az ő barmuk, lányod ágyasuk legyen, hadd folytassák szörnyű szolgaságodat, s a frontokon helyettük öldökölj és értük halj! Ha mindezt megteszed, még akkor is kifogásolják bőröd, arcod színét, gyapjas vagy göndör hajadat, nyelveddel együtt kitépik anyanyelvedet. Szegény hulládat is kifosztják. Csontjaid foszforos műtrágyává égetik, zsigereidből s a zsíros lágy részekből lúgos szappant főznek: fennen hirdetett emberségük a nem-emberség: az egyetlen rossz s az egyetlen jó a gyűlölet, mely elhamvasztja szörnyű rendjét. 60