Bábi Tibor: Keresek valakit

A Forrás éneke - Második tétel

IX Mi közöd, mi közöd otromba bűneikhez, a szörnyű hazugsághoz! Kezedhez vér nem tapadt. Eredj és énekeld szelíd és józan magadat, a megjuházó mindenség új és tiszta zsoltárait. Az öldöklő elv bősz hullámtaréján ültek — ők a halál angyalai. A gyűlölet nem hóhér, nem is cél — kovász és erjesztő. Ha öl, csak harcban öl, hogy véget vessen minden véres harcnak; a békességszerző emberség bölcs taktikája: a leölt vadban is megtiszteli azt, ami benne is rokon az értelemmel, akár a holt kövekben, elhulló őserdőben. Egy mozdulatlan mennyet-poklot alkottak volna már a földön: ítéltek holtat, elevent, s ítéletük maguk koholta, balga vád; zsoldjukba fogtak minden aljas ösztönt, az önzést, elvakult kis nációk dühét, a talpnyalást. Mindehhez mi közöm, mi közöm! Tanácsot köztük nem ülök, nem vagyok köztük vádló, se vádlott, mártír, se hős. A megtiport és újra zöldülő, szelíd füvekkel tartok. Éget mégis lemoshatatlan vétkük, mint önnön vétkem — a te orcádra ütöttek, egy-anyánk, legtisztább forradalom. 49