Bábi Tibor: Keresek valakit

A Forrás éneke - Első tétel

ELSŐ TÉTEL I A Nap lenyugszik. Ballagok én is: le a csúcsról, s mire a völgybe leérek, odafenn, akár a rőzse lángja, ellobbant ez a nyár is; vége — isten veletek, fanyar gyümölcsök, nehéz hegy leve, nem oltotta nagy szomjúságom se bor, se szerelem, a meddő harcban kiontott vér se. Ó, mondjátok, van-e Forrás odalenn? II Volt — van valahol egy elfelejtett, boldog táj: selyemrét az ég alatt, s a réten át ezüst patak csordogál. A parton, százszorszépek, aranyló kislibák közt, tűnődő árva gyermek játszott: „Ó, mondd meg, szél, a patak hol eredt!" „Keresd a Forrást!" — biztatta a szél a gyereket. Öreg fűzfa mordult, a patak nevetett: „El nem éred sohasem!" S azóta is azt a Forrást keresem. 33