Bábi Tibor: Keresek valakit

Keresek valakit - Bolyogtam sokat

BOLYONGTAM SOKAT Bolyongtam sokat és szomorkodtam, szinte lefogyott már ifjú testem. Száz falun, városban, két országban valamit, nem tudom, mit kerestem. Bejártam a Nagy alföldet érte, arattam és voltam szolgalegény, Pesten zsákoló, fűtő, kifutó. Száz- és ezerfélét próbáltam én. Megbámultam olykor a Krivánt, Prága falai közt szertefolytam, mintha nem is lennék, s eltűnődtem, mint a hangya szomszéd hangyabolyban. Iskolákban — könyvek lapjain át — lestem, hogy e világ sora mint forog. Ott Prágában egy nap megfejtettem, s ez volt ama keresett nagy dolog. Tavasz volt már, s a kedves Moldva locsogott, mesélt a langyos szélnek, fölfénylett köröttem száz vén torony, s elpirultak mind a gyárkémények. Emelt fővel néztem fel a várra, lám, ezer év árnyait legyőztem. Talán jéghegy olvadt le szívemről, talán önmagam is megelőztem. Akkor tudtam meg, hogy szabad vagyok s a szépséges világ már mind enyém. Fejcsóválva néztem, hogy hangosan 23