Bábi Tibor: Keresek valakit

Keresek valakit - Ez is történelem

EZ IS TÖRTÉNELEM — A gúnár se sziszeg, már a tyúk se kapar, s nagyanyó, lásd, villanyt gyújtani nem akar, pedig árnyék gubbaszt a göresös almafán; sötétedik, esik, mesélj ma, nagyapám! . . . — Igaz, mit kezdj, szegény, a hűvös udvaron? Nem csoda, hogy ásít benned a nagy unalom, de meséljek? . . . Eh, mit, nagy vagy már te, gyermek: a füled se húzzák, nem is fenekelnek . . . — Tudom, nagy vagyok már, tizennégy elmúltam, kémiát, fizikát, sok mindent tanultam. A sárkányt, királyfit fitymálnám is talán, ne ilyet, mondj igaz meséket, nagyapám! . . . — Eh, igaz meséket?! Az a történelem; ha meg azt akarnád, nem sokra mégy velem. A tanítód, gyermek, jobban érti nálam, elmondja sorjában majd az iskolában. — A történelemből sok minden ragadt rám, már tudom, oktalan harcban veszett apám. Háború volt akkor, nem is azt kérdem én, anyám, édesanyám, merre pihen szegény? — Édesanyád, gyermek? ... Az volt ám az asszony! Éjfélkor ébredt, hogy kenyeret dagasszon, 15