Bábi Tibor: Keresek valakit

Panta rei - Éjszaka

ibolyák színét idézi merev, kék szomorúsága; múlik, elmúlik lassan a hosszú nap, mondja az óra, és rád mered a sötét ablaküveg: Térj nyugovóra! Heverődön a paplan és a párna mély álmot ígér: Lesz holnap is nap! Ültödben elszunnyadsz a párnás széken, de felriaszt a csillár hideg fénye. Ülsz, belefülelsz az éjszakába, az áttetsző, furcsán remegő csendbe, egy hajó kürtje bődült búcsúzóul a Dunán, s szobád szűk térközébe hirtelen betódul a sötét égbolt, a zajos, zűrös világ s a távoli, távoli tenger — nyüzsgő, eleven partjaival, zsúfolt kikötőkkel. Utak, utak, ti végtelenbe törők! Mindezt megjártad, magaddal hoztad e ház és otthonod fedele alá; most már otthon vagy abban a világban, e négy fal között is. Mégis lepihensz, mert hosszú volt az út, hosszú volt a nap! Az éjszakának adod át magadat. Behunyod nehéz szempillád, s alszik, elaludt megfáradt, súlyos tenyered. 1976 138