Bábi Tibor: Keresek valakit

Panta rei - Hegytetőn

Újul minden kis percben, pillanatban ereimben az élet. A füvekkel, fákkal, anyafölddel friss nedveket cserélek. III ízeket érzek, szagolok, hallok, a bőröm tapint, a szemem lát, átzúdul rajtam, átáramlik a világ. Dübörög, dörömböl, megveri vak, ferde homlokcsontomat, s benn, mint az álmos kisgyerek, csipáját törli már a gondolat. Épp hogy felnyitja szemét a fény, eltátja kényes száját az Én. IV A kardos füvek, nádak, zöld lángú lombok: vannak! A margaréták, szikrázó százszorszépek: vannak! A hangyák, bogarak, hímporos, pici pillék: vannak! A méhek, darazsak, aranyló, zöld legyek: vannak! A rágó kecskék, fürge kis nyulak, gyíkok: vannak! Öt érzékemen által idegeim közé besurrannak . . . Vagyok én is, velük egy időben, térben. I2Ő