Bábi Tibor: Keresek valakit

Keresek valakit - Tízezer év árnyékában

III Kit kerget, űz bele az éjszakába?! Hátam mögött az unikornis döfködő szarva, erdőzúzó lába. Megemészt a tűz, megemészt a tűz! . . . A katolikus ég színes szappanbuborék, a sivatagi ember délibábja. Megemészt a tűz, megemészt, a tűz! . . . Autodafé lesz-e vagy atommáglya?! Nagyot papoló, véres szájú papok, nem adom, nem adom száz üdvösségért a mai csúf napot, nem hajtok fejet, nem hajtok térdet. Lapuljon minden megszentelt érdek! . . . IV Mindennap meghalok, a harcot mégis mindennap újrakezdem. Bitók alatt porladnak bár a csontjaim, lelkes fiakban van folytatásom s élek. Az olthatatlan tűz, a láng vagyok. Bennem teljesedett ki Spartacus, Dózsa György karóba húzott parasztjai új vonulásra bennem rendeződnek, nyugtalan álmaimba belebőg a gőz, s fel-feltámad olykor gépromboló dühöm. //