Sziklay Ferenc (szerk.): Kazinczy Évkönyv 1898-1928 (Košice. Kazinczy, [1928])

Darvas János: Ős-Teng és Ogur-Teng

vet. Még a Halotti Beszéd idejében is Urdungnak irták, vagyis Ördöngnek ejtették, mint ahogy máig is ördöngő­seknek mondják néhol az epileptikusokat. Az Ördöng szó legősibb alakjában Ogur-Tengnek hangzott s azt je­lentette, hogy Ogur-Isten. A Teng eredeti ég-jelentése ugyanis már istenséget jelentett ekkor. A hóditó oguro­kat a magyarok uhur, majd később ur névvel illették. A mai ur szó arra emlékeztet, hogy valaha évszázado­kon át az ogurok voltak az uralkodó urak a magyar nép fölött s ezek az ugor urak uruszágot, azaz országot szer­veztek, mig az uralkodó osztály nyomtalanul be nem olvadt a magyar nemzetbe. S igy lett Ogur-Teng is összevontabb Ur-Teng hangzással az onugurokkal össze­olvadt magyarok nemzeti istene a régi Ős-Teng mellett­Az Ős-Teng lehetett a világteremtő egyetemes isten, az Ur-Teng, a harcos onugur osztály istene, a Hadisten. Annyi bizonyos, hogy a kereszténység szemében az Ur­Tengnek sokkal gonoszabb hire volt, mint az Is-Tennek, mert amikor a keresztény vallás istenfogalmát egyez­tetni kellett az ősmagyarok meglévő istenfogalmaival, akkor a hittéritők Is-Tent választották a Jóság Atya­istenévé, mig Urdungot minden pogány gonoszság kut­forrásának minősítve, a Belzebubbal azonosították. A pogány magyarok a teremtő Is-Tent bizonyára a keresztény felfogáshoz hasonlóan jóságos, szakállas öregnek képzelték, mig Urdungot, aki kizárólagosan har­cos nemzeti isten volt, erőteljes fiatalabb harcos képével szimbolizálhatták. —• Világos, hogy az egy-akol-egy-pásztor szellemé­ben dolgozó egyház épp a nemzetek harcát igyekezett letompítani az egyetemes család eszméje keretében s azért irtotta ki a nemzetibb ősmagyar Urduiig isten tisz­teletét és emlékét olyan gyökeresen. S ezért székel Ur­dung a mai napig a Pokolban a görögrómai Plútóval, Luciferrel, a germán Wotannal, a szláv Parommal és a többi nemzeti istenségekkel egyetemben lenézetten, ki­gunyoltan, trónfosztottan. Ugy, hogy csak kisérteni jár­hat föl néha a jámbor hívőket. 95

Next

/
Thumbnails
Contents