Sziklay Ferenc (szerk.): Kazinczy Évkönyv 1898-1928 (Košice. Kazinczy, [1928])

Jankovics Marcell: A féllábu ember

— Ha az ember akarja, nincs lehetetlen. Csak szeretni kell a célt. A két Anthamatten, apa és fia, Sanct Nikolausból újra elkisértek, tizennégy esztendő után —. és igy... Akár akkor. Óh, ott fönt az ember örök hfi barátokat szerez. — És — szörnyű lehetett! — Jane — azt mondom, mint tizennégy év előtt. A veszedelem maradjon az én titkom. Vannak élmények, melyeket csak átélni lehet, de az ember nem beszél többé róluk. Ma is csak annyit mondok: ment. Ment, mert hittem benne. Azok a jéghegyek irgalmasabbak, mint az emberek. A kőnek van szive. Ma a Weisshorn elismerte rólam, hogy — nem vagyok nyomorék... Az asszony arcát elöntötte a tüz. — Isten vele, Jane. Legyen boldog. Én megyek vissza Cambridgebe — egyedül. Szemével köszöntött, melegen, szomorúan. Fordult és lassan, fáradtan bicegett a villa felé. 68