Sziklay Ferenc (szerk.): Kazinczy Évkönyv 1898-1928 (Košice. Kazinczy, [1928])

Jarnó József: A forradalmár

Megkezdett munkái jutottak eszébe, — mennyi munka lett volna még: utolérni Európát, kiharcolni a szabadságjogokat, az idegen kulturákat megismertetni a magyarsággal, kipallérozni a latin mögött visszamaradt magyar nyelvet és — élni! Az elnöki emelvényen rendetlen összevisszaságban hevertek a bűnjelek. Köztük egy könyv, melynek címlapjáról nagy, vörös betűkkel kiabál le a három szó: „Liberté! Egalité! Fraternité!... Milyen bántó kontraszt ez a három szó ebben a környezetben! Eszébe jutott, amit ez a könyv hirdet. A torkát elszoritotta a sirásbatorni akaró keserűség: — Nem! Sírni, nem! Még azt hinnék a császár vérebei, hogy félelemből sir... Körülnézett: öz Pál dacos feje, a magyar Savonarola, a forradalmár-arisztokrata Sigray, s a többiek: Hajnóczy, Laczkovits, Szentmarjay, Szolarcsik, Verseghy, — itt vannak mind. Az elnök kemény szava riasztotta fel álmodozásaiból: — Őfelsége a császár nevében!,.. Tompultan hallgatta a monoton egyformasággal pergő szavakat: ... az ország szegletköveit, a törvényeket felforgatni, a királyi méltóságot és hatalmat eltörölni, az egész magyar község életét és jószágait kockára vetni, a bevett isteni tiszteletnek és polgári rendtartásnak szép alkotmányát feldúlni és semmivé tenni akarták és ezért a bíróság a tizennyolc fővádlottat fővesztésre és jószágelkobzásra ítélte. Valaki felsirt a vádlottak padján, — a többiek dacosan néztek farkasszemet a bíróság tagjaival. — Fejvesztés... — mormogta valaki. — A legjobb fejek az egész országban! — hördült fel az iró s nagy, ölelő szemekkel simogatta végig társait. 48