Sziklay Ferenc (szerk.): Kazinczy Évkönyv 1898-1928 (Košice. Kazinczy, [1928])

Tichy Kálmán: Világot átfogó erő

— Még mindig vársz, keresel. Értem. Azt nézed, hogy annyi levél között miért hiányzanak éppen a Sán­doréi. Pedig voltak, három aranyos irása, örökbecsű so­rok. De most nagyon jó helyen vannak: a Petőfi Házban. Elkérte a Petőfi Társaság Károly öcsémtől. Ha egyszer oda jutsz, olvasd el azokat is. Most pedig Isten áldjon, öcsém. Én folytatom örök pihenőmet, de ha megint szük­ség van rám, csak szóljatok, csak idézzetek, mert soha nem lehet édes a mi pihenésünk, ha magyarok vergődé­sét látjuk. Gondolkozzatok azon, amiket itt megmutat­tam. Ha én az én sorvasztó betegségtől kínzott szerve­zetemmel másfél évtizedig össze tudtam fogni erőinket, világokon, tengereken, földrészeken keresztül, San Fran­ciscótól Menjhyrig, Bécstől Milánóig, Cairóig, ez bizony­nyal nem azért sikerült nekem, mert a nagyok között én voltam a legnagyobb, hanem mert a többiek mind az én Íróasztalom köré állottak teljes bizalommal és szeretettel s mert mindnyájunkban egyforma lázzal égett a közös munka öröme s a nagy felelősségek tudata. Felelősség a jövővel: veletek szemben. Vagy itt állanátok-e, ha mi nem harcolunk a toll fegyverével? És megtorpanhat­tok-e most, mikor a saját korotok nehezén ti is túl vagy­tok már, csak a belső ellenséget: önmagatokat kell le­győzni? Olyan nehéz az, kivetni a szivetekből minden ellentétet és kezet kézbe tenni, aztán előre?! Ej, ej, öcsém, csak Pozsonytól Kassán át Ungvárig? Ez, ez olyan nehéz nektek? Nehezebb, mint Kaliforniától In­diáig, nekem? Figyelek én ám mnen is. Látom: ahány megmozdulástok, ugyanannyi ellenlábas a nyomában. Létesül szép könyvkiadóvállalatotok, — uccu egy másik. Lapotok indul, —. nosza egy másik, harmadik, — tervet kovácsoltok, száz másik keiesztezi s mindegyik elsor­vad magában, erő híjján, egység hijján. Hát nem tudjá­tok megtalálni azt az íróasztalt, amely köré ti is oda­állnátok teljes bizalommal, egész szeretettel? Nem elég a tenni való és nem sürget a felelősség? Azon a talajon, melynek legragyogóbb hajtásait imhol megmutogattam neked, még mindég önmagatok fojtjátok meg a kisar­41

Next

/
Thumbnails
Contents