Sziklay Ferenc (szerk.): Kazinczy Évkönyv 1898-1928 (Košice. Kazinczy, [1928])

Sziklay Ferenc: Harminc év

dozója volt; a müveit középosztályra, ezt sújtotta legjobban a háborús idők viharja s a nyomába lépő pusztulás. Négy teljes esztendőbe telt, amig magát a Kazinczy Társaságot föl lehetett támasztani halottaiból. 1923 őszén nyerte el a helyzet követelménj^ei szerint atalakitott alapszabályainak jóváhagyását s azóta számitható a Társaság működése az uj államjogi viszonylatban. Az újjászületett Társaság teljesen uj helyzet elé került, mely azonban nem egészen uj célkitűzést követelt tőle, csak imperativ folytatását annak, amit jószántából másfél évtizeddel azelőtt feladata gyanánt fölismert: a magyar irodalmi élet decentralizációjának megteremtését. Ennek a gondolatnak jegyében indult el uj utján a Társaság, ezt hangsúlyozta ki a fennállásának 25.-ik évfordulója alkalmából megtartott országos ünnepségén. Ezt készítette elő avval a lépésével, hogy Szlovenszkó és Ruszinszkó minden jelentősebb magyar iróját, művészét, tudományos munkását tagjai közé választotta s ezt munkálja szakadatlanul öt év óta, megnehezült viszonyok mellett gáncs és félreértés közt, de annál szívósabb kitartással és bízó hittel az igazságában. Hosszú volna elmondani ennek a sokszor el-elbotló, de mindig és mindig újrakezdett küzdelmes haladásnak minden fázisát, csak egyet legyen szabad kiemelni a sok közül, a Kazinczy Kiadóvállalat megteremtését1924 őszén merült föl egy könyvbarát szervezet megteremtésének eszméje, melynek révén a belföldi irók könyveinek megjelenését biztosítani lehetne. A gondolat visszhangra talált szerte az egész országban, egy negyedév alatt több mint ezer ember állt sorba s a berlini „Voggenreiter Verlag" magyar osztályának segítségével megteremtettük a belföldi könyvtermelés alapját. Két évig tartott a „Voggenreiter Verlag"-gal vaió kapcsolatunk s a szlovenszkói szellemi élet soha nem lehet eléggé hálás a „magyar osztálynak", külö13