Sziklay Ferenc (szerk.): Kazinczy Évkönyv 1898-1928 (Košice. Kazinczy, [1928])

Juhász Árpád: A lázadó megérkezik

Már nem emlékezett semmire, hogy honnan indult és mikor? A nevét is nehezen kotorta elő s betűzte vissza a szája elé, mint egy szétfoszló álmot: Murin Péter. Mosolygott a dolgon, tetszett is neki, ahogy betűnként seprőzte elő nevét a múltból. Valami játékos szeszély volt ez, vagy bágyatag, furcsa bódulat, maga se tudta. Mosolya is ösztönösen serkedt ki, de beteg virágként ült a szája szögletébe. És akkor uj szórakozást talált ki. Megpróbálta mindenféle idegen nyelvekre forditgatni a nevét. Ceruzát vett elő s egy papírszeletre irta egymás alá: Murin Péter, Peter Murin, Pierre Murin, Pietro Murin, Petr Murin, Pjotr Murin. Több nem jutott hirtelen az eszébe, áthúzta az egészet, mint egy kényúr, aki egyetlen vonással kitörli az életből a világ összes Murin Péterjeit. A vonat megállott percekre valahol. Egy magas, szürkeruhás férfi nyitott be a fülkébe, mögötte hordár cipelte bőröndjét. Az idegen végigmérte Murint, aztán tovább ment a hordárral és a bőrönddel. Kint sípoltak, zaj lüktetett s a vonat nehéz, tompa, barna lihegéssel kirengett az elcbe iramodó mezőkre. Murin Péter folytatta a játékot. Gyerekösztönnel tornáztatta agyvelejét a szavakra. A szomszéd fülkéből tört mondatok csámpáztak fiiléig. Ilyenek: Sok kell. Egy másik hang: Bizony kérem. Aztán újra az előbbi: Pénzt keresni. Az utolsó két szó fennakadt gondolatainak horgán: pénzt keresni. És újra elmosolyodott. Milyen érdekesen szervezi a nyelvet a nép mentalitása! Pénzt keresni! Miért használja a magyar nyelv ezt a kifejezést : Keresni? Mennyivel bölcsebb lenne így: pénzt találni. Ez azért van, mert itt csak keresni lehet. A magyar mindig csak kereste a pénzt, de későn kelt föl s aki későn ébred, már nem lelhet aranyat. És eszébe jutott a német: verdienen, kiérdemelni, megszolgálni a pénzt. Ez a szó jellemző a német alaposságra, aki nem elégszik meg azzal, ha csak keres. A német dolgozni akar, de a munkáért ellenszolgáltatást 137