Sziklay Ferenc (szerk.): Kazinczy Évkönyv 1898-1928 (Košice. Kazinczy, [1928])

Sebesi Erné: A taps

kedett egy pár pótszék beállítása iránt. Most hirtelen valaki eloltotta a villanyokat és akkor a közönség pánikszerűen a terembe rontott. Ez egy pillanatig tartott, utána hálás pillantással vették tudomásul, hogy csak ártatlan trükkről van szó és végrevalahára kezdték helyüket elfoglalni. —. Nagyon jó ötlet — mondta magának Körmöczy László, tartalékos főhadnagy, aki most már nem is bánta, hogy szomszédjai esetleg kinézik szegényes öltözéke miatt ebből az elegáns és pénzszagu környezetből, ő csak annak örült, hogy mindjárt sötét lesz és kontaktusban lesz azzal a roppant delejjel, melynek zene a neve. Elővette a programmot. Az első szám egy Debussyt igért. Szomszédja belenézett a programmjába. Egy feltűnő eleganciával öltözött inkább vetkőzött hölgy volt. Nem ösmerte személyesen. Általában azt konstatálta, hogy öt év alatt ennek a kis városnak egész társadalma teljesen átalakult. Akik akkor fenn voltak, most lekerültek, hátul álltak vagy egészen eltűntek. Hirtelen saját magát kapta rajta, hogy mint huszárfőhadnagy les? áll a lóról és azóta gyalogosan rójja nemcsak az uccát, de az életet is. Most hosszabban nézte a szomszédját. Fogalma se volt róla, hogy ki mellé került. A nő tetszett neki, az kétségtelen. Lánynak nézte, bár testének kigyózó vonalai teltebb asszonyi formákat Ígértek. Értelmes szemei, remegő orrcimpái szinte félájultan kívánkoztak Debussy után, akit ő is szeretett. A keble is határozottan intelligensen pihegett a szinte exotikusan fűszerezett párákban. A nő most elolvasta a műsor első számát és közelebb hajolt a főhadnagyhoz, hogy jobban lássa a kisbetűs szedést. — Debusi —• mondta elég hangosan, hogy hozzátartozói is meghallják. Erre a szóra Körmöczy főhadnagynak kínosan megremegett az ajka, mintha valami váratlan ütés érte volna. Rögtön átlátta a helyzetet és tüntetőleg oldalt fordult, sőt határozottan hátat is mutatott a nőnek. A még előbb rokonszenvesnek látszó nő felé most határozottan ellenszenvét mutatta meg a főhadnagy. El volt rontva az egész estéje. — Csak már megkezdenék — 120