Sziklay Ferenc (szerk.): Kazinczy Évkönyv 1898-1928 (Košice. Kazinczy, [1928])

Tamás Lajos: Csak a szivét nem látom soha (Vers)

TAMÁS LAJOS: CSAK A SZIVÉT NEM LÁTOM SOHA Néha egy paraszt, jóképű, mokány, téved el hozzánk kis [tanácsra. Szedi a szót, a lelke alját kavargatja, hogy minél iinne[pélyesebb lehessen S minél kevésbbé hasonlítson önmagára. Díszes ruhát ölt, — se paraszt, se uri, — Ugy jön el hozzánk, urakhoz beszélgetni. Ha kér valamit, nagyon alázatos, ha követel, bőbeszédű, [hangos. Csak a szivét nem látom soha S hogy mit akar, azt hosszú kanyarodással Kell rajta kitapogatnom. 117