Sziklay Ferenc (szerk.): Kazinczy Évkönyv 1898-1928 (Košice. Kazinczy, [1928])

Sziklay Ferenc: Harminc év

hathatós pártoló működést fejtenek ki. Nincs szükség többé arra, hogy a Kör társadalmi működést fejtsen ki, ezt a szerepet átveszik a társaskörök- Az ujságirás is kinő szárnyai alól, hivatásos munkásai a „Vidéki Hirlapirók Szövetségéhez" csatiakoznak, megszűnik a hirlapirói szakosztály. A.Kör igy megtisztulva az általa támasztott és élesztett tisztitó tűzben, kizárólag irodalmi, művészeti és tudományos egyesületté lesz és 1917-ben a „Kör" helyébe fölveszi a célkitűzését jobban kifejező „Társaság" nevet. Közben folyik az eszme, a vidéki irodalmi és kulturközpont megvalósításának előmunkálata. A gondolat realizálásánál tünt ki, hogy a Kör ideális törekvése nem talált méltánylást és segítséget más közéleti faktoroknál. 1908-ban vetődik fel egy kultúrpalota terve, mely azon hiusult meg, hogy Kassa város törvényhatósági bizottsága a magyar kultuszminisztérium megkeresésére: hajlandó-e egy itt építendő kultúrpalota ügyét jelentősebb anyagi támogatásban részesíteni, tagadó választ adott, mire Kassa városát kikapcsolták a kultúrpalotákkal ellátandó városok névsorából. Mint megvalósítható terv igy csak az irodalmi folyóirat maradt meg, melynek létjogosultságát az agilis főtitkár a következőkben indokolta meg: „Az iró szellemi munkát produkál, amely lényegének finomságánál, az előképzettség magasabb fokánál fogva még jogosabban tarthat számot a díjazásra, mint a testi munka. Irodalmi téren mi, vidékiek, sajnos, majdnem teljesen ki vagyunk rekesztve a főváros jelentősebb orgánumaiból, melyeknek házi irói féltékenyen őrzik a maguk jussát a betolakodók ellen. Hogy ez mennyire ki van fejlődve Budapesten, erre élénk világot vet sok fővárosi szépirodalmi vagy napilapunk. Ha valahol egy-egy oly egyén szerepel, vagy olyasvalakinek a munkája jelenik meg, akinek neve ugyan már a legjobb hangzású, sőt országosan ismert is: ennek dacára az ily eseményekről más, mint az a lap, melyhez ő szoiosan tartozik, megemlékezni alig 70