Sziklay Ferenc (szerk.): Kazinczy Évkönyv 1898-1928 (Košice. Kazinczy, [1928])

N. Jaczkó Olga: Gombák a tölgy alatt

Egy nagy plakát is sárgállott a községháza falán. A báró legöregebb fia odatartott, hogy elolvassa. Visszatérőben közrefogták. —• Mit tetszik gondolni? És — szintén? A fiatalember mosolygott. — Szintén, szintén. De higyjék el, nem lesz belőle nagy dolog! Nekem ugy is be kellett vonulnom gyakorlatra s azt hiszem, nem is lesz a dologból egyéb! Az ő gondolkozása belekapcsolódott a politikai haladásba és annak látószögéből mérlegelte a dolgot. A. nép csak ugy, amint rászívódtak maradiságára a háborúval kapcsolatos rémhistóriák. ... — Mikor a nagyanyám lement a patakba, aztán az egyik parton is tiz cserkesz, a másikon is tiz! ... — Pedig azoknak kutyafejük van! — Előlük az akkori báró is a toronyba bujt el! — Hát az asszony, aki a kemencébe bujt, oszt' alágyujtottak!... Csipegették a régmúlt történeteket, mint a verebek a lemorzsolt csutkát. Közben kigördült a báró kocsija. Illedelmesen köszöntek a rajtaülőknek, csak a vén Kacirkáné szája fortyogott, mint a gázkút. — Lehet, hogy ő csak egzecirozni megy, az urak maguknak mindent kicsinálnak. De a mieink el fognak vérezni! Senkinek sem jutott eszébe, hogy lángot lobbantson a mérges bugyogásból. Csendesen oszlottak széjjel. IV. És nem volt játék, hanem igazi vihar, amelyben „ugy forog a férfi, mint a falevél." Csodája Istennek, «melyért nem lehet eléggé hálát adni: a falubeliek közüí egyiknek sem lett vészes hullása. Egyiket-másikat ugyan odalapitotta gránát, vagy kicsipkézte a golyó a tüdejét, de csak feltápászkodott valamennyi és hazabicegett. Csak nem éppen ugy történt a visszatérés, amint képzelte az ember: hogy kigördülnek valami nagy öröm öbléből, mint az érett gerezdek a puttón száján. Egyen104