Kassa (Kassa. Kassai Kazinczy Társaság, 1941)

Dr. Sziklay Ferenc: Kassa magyarsága a húsz cseh év alatt.

magyar napilap, az »Esti Újság« (azelőtt »Felvidéki Újság«) esett ennek a zsarnoki uralomnak idejébe illő sajtópolitikának áldozatul. Háromszori ideiglenes betiltás után 1921 novemberében a magyar (!) sajtótörvény 1914 : XIV. t.-c. 63. §-ának rendelkezése alapján szüntették be a megjelenését véglegesen, azon a jogcímen, hogy az államra veszedelmes cikkeket közölt a mozgósítás idején. A legfurcsább azonban az, hogy abban az időben nyomdasztrájk volt a városban s a négy magyar lap közös, korlátozott terjedelmű kiadványokkal tájékoztatta a közönséget tisztára a hivatalos cseh távirati iroda közlései alapján. Nyilvánvaló, hogy a négy újság közül csak az Esti Újság fájt igazán a cseheknek. A másirányú saj tó manővernek a Kassán megjelent »Szabadság« c. napilap a rikító példája. »Fővárosi« szellemi szinttel — valamennyi »emigráns« zsidó nagyság közreműködésével — remek nyomdatechnikai kiállításban, a szerény előfizetőikből élő kis magyar lapocskákat ötszörös terjedelemmel meghaladó lap volt ez. Milliókba kerülhetett a kormánynak a fenntartása, de célját mégsem érte el, mert becsületes magyar ember nem vette kézbe. Rövid, dicstelen élet után elúnhatták a ráfizetést, mert megszűntették. A zsidó szerkesztőnek is ki kellett vándorolnia Kassáról, úgy elútáltatta magát lapjával együtt. A cenzura megszűnése után a kobzás volt a magyar sajtó megölője. Azért is menekült ki részben excentrikus helyzetbe, Prágába a magyar nemzeti szellemű sajtó a Prágai Magyar Hírlappal, mert ott — (egy ideig !) — enyhébb volt a cenzura. Csak az »Igazság«, »Élet« és egyéb megvesztegethető riportlapok garázdálkodhattak szabadon, mert ezeknek — a személyes mocskolódáson kívül — az volt a főfeladatuk, hogy ócsárolják Magyarországot. A hatóságok pedig »falaztak« ennek a levegő- és lélekmérgezésnek. A tömegesen megindított sajtópörökből igen sokszor azon ürügy alatt bújt ki a lap egészen alantas jellemű szerkesztője, hogy hat hónapig nem történvén semmi a törvényszéken fekvő ügyben, az — elévült. Állampolgárság. 1919-ben — mint láttuk — a hivatalos lap hírverése azt ígérte, hogy minden itt talált ember automatikusan a csehszlovák állam polgárává válik. A st. germaini »békeszerződés« 4. cikke is kimondja, hogy »jogérvényesen és minden alakiság nélkül« csehszlovák állampolgároknak ismeri el azokat, akiknek ezen a területen »lakóhelyük vagy illetőségük« van. Nos, kötetnyi regényeket lehetne teleírni azoknak a szegény szerencsétleneknek a kálvária járásáról, akiknek, vagy elődjeiknek valami okból előbb nem jutott eszükbe valamikor illetőségi bizonyítványt kérni ! Mert a cseh törvénymagyarázat szerint az illetőségi jogot automatikusan megszerezni nem lehetett. A legrégibb felvidéki családok fiai, leányai váltak hontalanokká tízezrével. Minket most csak Kassa érdekel. 1921-ben 2.240 »idegent« mutat ki a népszámlálás, 1930-ban már 6.150-et. Nem mintha ennyi ember vándorolt volna be más országból a csehszlovák paradicsomba. Nem, de ennyi tősgyökeres kassai vesztette el az állampolgárságát kilenc év alatt, amennyi idő alatt más becsületes államban a közterhekben való részvétellel bőven meg lehet azt szerezni. Azt mondani sem kell, hogy ezek mindannyian magyarok voltak. Az állampolgárság-nélkülieknek csak kötelességük maradt, adót fizetni, katonáskodni is ! — joguk nem. 44