Kassa (Kassa. Kassai Kazinczy Társaság, 1941)
gróf Révay István: Kassa magyarsága.
német-szlovák 8. Fényes (1830) pedig ezt írja lakóiról : »Nyelvökre magyarok, németek és tótok; a németek azonban számosabbaknak tetszenek a magyaroknál«. A XVIII. század elején ismét többségre jutott németség tehát még tartja a helyét, ha Fényes szerint nem is sokkal a magyarság előtt. Mégis azt kell tartanunk, hogy a szerző a megelőző helyzet szerint ítélte meg a város nemzetiségi összetételét. Korabinsky (6.200 lakost mutat ki) és Nagy Lajos (13,606 lakos) között kb. 40 év leforgása alatt a lakosság ugyanis nem kevesebb, mint 119%-kal emelkedett. Ezen nagyarányú lakosszaporulattal hozhatjuk kapcsolatba a város akkori szlovákosodását. Ez egybeesik a vidék több községének elszlovákosodásával, hol az ellenreformáció alkalmával elindult szlovákosodási folyamat ezidőben ugyancsak elérte a túlsúlyra való jutást. 1851-ben Fényes 9 tudniillik a következő statisztikáját adja a városnak : 36% szlovák, 22% magyar, 19% német 1 0 — és Czoernig is szlovák-magyar-németnek jelzi térképén. Két érdekes adat ez időből még, hogy az 1831 évi kolerajárvány a város lakosságának 5%-át (pontosan 678 személyt 1 1) követelte áldozatául, valamint, hogy a zsidóság, melynek betelepedését a városi tanács 1836-ban megakadályozta, 1 2 rohamosan lepi el a várost. Nagy Lajos 1828-ban még csak 5 zsidót mutat ki, Fényes kimutatásában 1851-ben már 729 zsidót találunk. Mindezeket egybevetve arra a megállapításra jutunk, hogy 1850 körül a város lakosságának nagyobbik része a megelőző 70 év beköltözöttjeiből tevődött. Ezzel kapcsolatosan a szlovákság, mely a XIX. század első feléig kizárólag mint kisebbség szerepelt, a század derekán relatív többségre tett szert. A szlovákok ezt a relatív többségüket hosszabb ideig tartották, bár a magyarság közben ismét felzárkózott hozzájuk. Az 1880 évi népszámlálás 40% szlovákot talált 38% magyarral szemben. Azonban ez a relatív többség sem lehetett határozott és meggyőző, mert közben 1876-ban a cseh Šembera a lakosság 2/ 8-át, vagyis csak 25%-át becsülte szlováknak. 1890-ben már a magyarság van 49%-os relatív többségben a 38% szlovákkal szemben és ezzel az ugrásszerű fejlődés évtizedei folyamán a magyar tradiciójú városban végleg visszaszerzi és bebiztosítja számszerű elsőségét. 1900-ban 65 és 1910-ben 75% volt a magyarság aránya. A szlovákság ezzel párhuzamosan szorul vissza 23 és 15%-ra, vagyis átmeneti felerősödése után visszatér eredeti osztályrészére. A németek a négy magyar számláláson 16%, 13%, 9% és 7%-ot tettek ki. A csehszlovák népszámlálások merőben ellentétes eredményeket mutatnak és csupán abban következetesek, hogy a német elem aránya továbbra is hasonlóan alacsony marad. A három számláláson : 5, 4 és 5%. A magyarok s csehszlovákok aránya a három számláláson a következőképpen alakul : Az 1919 évi kimutatáskor a csehek és szlovákok csak relatív többséget mutattak. A városban ekkor j elentékeny rétegek — pl. a központi hivatalok személyzete, katonaság, stb. — cserélődtek ki és kétségtelen az is, hogy a csehek és szlovákok erős beáramlása mellett a város kétnyelvű régibb beáramlottai az új helyzetben nagyrészt szlovámagyar csehszlovák 1919 1921 1930 38% 22% 18% 49% 62% 66% 32
