Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Tóth László - És szólt Hermi…

, . kérdéseire, s e kérdések egy némelyikét e nyelven voltam kénytelen megválaszolatlanul hagyni. Ha meghalok, s nyelvem vélem együtt hal, sorsom hagyom e kérdésre válaszul." És szólt Hermi, a tudós költő, miután megszégyenítve és megbotozva, dalaiban és igéiben meggyalázva, övéi közül idegenek közé száműzetve, idegenek közt idegen szavakon szólva, elhagyá a bűnös várost: „Harminchárom nyelv ízeibe kóstoltam bele, harminchárom nyelven tanultam tudós emberek szavait érteni és hirdetni, harminchárom nyelven tanultam pásztorhoz, halászhoz, cselédhez szólni, hogy enyéim nyelvében gazdagodhassam, s anyám szavát mind jobban érthessem. S harminchárom nyelv közül egyetleneggyel sem tudhatok egyszerűen szólani, csak anyám szavával, de végül is, anyám szavával egyszerűen szólani a legnehezebb és leghálátlanabb föladat." És szólt Hermi, a tudós költő, miután megszégyenítve és megbotozva, dalaiban és igéiben meggyalázva, övéi küzül idegenek közé száműzetve, idegenek közt idegen szavakon szólva, anyanyelvétől megfosztva elhagyá a bűnös várost: „Ha egy énekest nyelvétől fosztanak meg, olyan ez, mintha a festőtől a színek látását, szobrásztól az érzékeny ujjakat, lantostól az isteni dallamokat, dajkától az altatókat, vigadozóktól a táncszókat, özvegytől a siratókat, embertől az anyját és gyermekét perelnék el. Ha egy énekest az anyanyelvétől fosztanak meg, életétől s halálától fosztatik az meg." (Ezeket mondotta Hermi, a tudós költő, idegen szavakon szólva az idegen város főterén, melynek lakói egy ideig értetlenül hallgatták őt, majd ment ki-ki a maga dolgára. És Hermi, a tudós költő egyedül maradt az idegen város főterén, és - miként a férfiak - életében először sírni kezdett.) (Vasárnapi Új Szó, 1976) 512