Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Varga Imre - "Hadd vegyüljön e zavaros földi zajba egy-két tiszta égi hang"

M Szerény állat itt (a megírás óta eltelt időre való tekintettel) : ott a lélók Nem kér szénát, abrakot: Mint szamár a gazt; zabálja A kalendáriumot I (Végre megjelent köztünk az olyannyira várt szereplő, adjunk neki helyet) : VAN KINEK BARLANGGÁ VÁLT A TESTE S VISSZAVONUL HA TÚL SZIGORÚ AZ ÉVSZAK (A gondolat folytatódik - hová? - más hangnemben és hangszínnel) : Ha keresem kardod, ezért: (élesre köszörülni a pengét!) felvágni mindent, ami zárt; szavakat nyitni egymásba és arcokat (ablakot tárni a tájnak), hogy: - A szeretők szeme a mási'k benső terét bevilágítsa S beszélhetnénk ugyanígy (ha már ideértünk) a szeretők vagy a forradalmárok fényes szavairól is (meggondolandó azonban - a fenti mondat filozófiai töltetét tekintve - a „szavairól"-t egyes számmá alakítani) (Az ihlet árapálya látni engedi, majd újra elönti a világ dolgait s olykor bizony a dolgokat jelölő szavakat is) : VAN AKI VISSZABÚVIK TESTÉBE A VIJJOGÓ SZÉL A TA (MEGSZAKÍTJA : „MEGSZAKÍTJA") VASZ ELÖL Felvágni mindent, ami zárt; szavakat nyitni egymásba és arcokat (ablakot tárni a színre, hogy): Fénymázas („fénymázas cipőkben" - Petőfi) cipőkben 473