Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Ozsvald Árpád - Földközelben

II Mi a Föld? Tenyérbe morzsolt göröngy, porszem, mely sugarak ívén lebeg, ragacsos sár, mely lehúz a mélybe, homoksütemény, játszó kisgyerek formázó szenvedélye? Mi a Föld? A mindenség egy darabja, ősködből kiszakadt világ fészke, sötét bolygó, ki odatartja arcát a napnak, és megmosdik a rázúduló fénybe'? Mi a Föld? Baktériumnak óriás világ! Az ember kinőtte volna tán a Földet, mint gyerek a ruhát? III Hiányzik belőlünk a dolgok egyszerű, áhítatos tisztelete. Elfelejtettük a boldog, természetes csodálkozást. Injekciót kap a csecsemő, ha bömböl, így válunk lassan immúnisakká rtiinden iránt. Akaratunk a megszokottság béklyóit hordja, a szépség tisztaságát szégyelljük mások és magunk előtt. A cinizmus még nem menti meg a világot, nem elég a minden tagadása. Megszoktuk a nikotint, a rákot, nem sérti fülünk mások jajgatása.