Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Ozsvald Árpád - Jegenyék

jegenyék A jegenyéket hányszor csodáltam, ahogy ott álltak tavaszban, nyárban, didergő őszben a mezsgye mellett, utat jelezve a messzi pusztán délcegen, hetykén. Árnyékuk hosszán paraszt pihent meg, csavargó, vándor nyújtózott lustán, álmodva ebédet, jó szerencsét. A jegenyéket semmi se védte a nap hevétől, vad szél ha tépte süvegük szélét nyári viharban, nem bújhattak meg más fák tövében, álltak csak árván, örök magányban, naptól tikkadtan, de mégis büszkén, sose törékeny, hajlott derékkal lapulva gyáván. (Júdása én nem lehetnék, 1959) 67