Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Ozsvald Árpád - A legkisebb legény

Ä A legkisebb levém Csúf boszorkák, gonosz királyok, vad sárkányok és óriások, óh, hányszor, hányszor meggyötörték! Testvérei verembe lökték. Varázsolták békának, fának, bús hollónak vagy paripának, összetörték minden csontját, feneketlen tóba dobták, de mégis mindig újra éledt, ő lett hőse a mesének, a legkisebb legény. Őbenne élt a nép reménye, hisz ezer évig harcolt érte, népért, hazáért, szabadságért, a Nekeresdi királylányért. Mert komázni a királlyal, aranya volt egy iszákkal, ha elnyerte a fél országot, akkor is csak haza vágyott : a legkisebb legény. A palotát is zsebre tette, varázsvesszővel megverte, s lett belőle aranyalma. Népét cserben sose hagyta, mert erejét tőle kapta a legkisebb legény. (júdása én nem lehetnék, 1959) 63