Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Zs. Nagy Lajos - Főtárgyalás

Ä Főtárgyalás Bíró: A vádlott hallgat - kérem a tanút! Tanú: E bűnözőt régóta ismerem. Hajnalonta gyakran láttam őt csatangolni a hűvös réteken: csapzott haján a harmatgyöngy ragyog, tekintetében gyanús fény remeg. Tisztelt bíróság, megfigyeltem őt, a vizek mellett hogy sóhajtozott, a szűkölve, mint a rettegő ebek, az égről mégis bíborfényt lopott. Tisztelt bíróság, jól figyeljenek! Lelkes hadunkkal minden délután kivonulunk a Győzelmek Hegyére, tüzet rakunk, és méltó áhítattal diadalmi ünnepet ülünk. Igriceink a fényes tűz körül dicsőségünkről szépen énekelnek, s tamburaszóval, gitárpengetéssel kísérik a tánc forró ritmusát. De ő, a vádlott, messze kerüli víg karneválunk minden alkalommal; kiül a Szirtre egyes-egyedül, és társalog a dögevő sasokkal. Szép ünnepünkre nincs egy éneke: fölösleges e költő élete! . . . Bíró: Védd magad — a végső szó jogán! Vádlott: A tanúvallomással egyetértek, beismerem, hogy van vétkem, temérdek, 349