Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Zs. Nagy Lajos - Nagypéntek 1964

vadga'lambok kísérik és lucskos verebek. Élő dicsfényként lebeg feje felett a sok madár, puskája szép acélcsövét aranyozza a napsugár. Vadászni megy, de megesik szíve a fácánokon, vállára ejti fegyverét, és csörtet át a bokrokon, észreveszi, hogy fakad a völgy tisztásain a fű, •tudja már, hogy rokona a vadgalamb s a keselyű, a hűvös űrben lehever a sápadt csillagok közé, és forró tenyerébe vesz egy pörgő égitestet: „Parányi úszó rögdarab, könnycseppnyi tengerekkel, meddig bírsz forogni még, megrakva gyötrelemmel? Hazánk vagy-e, vagy börtönünk anyánk, vagy mostohánk? A fény felé emelsz-e, vagy önnön kezünkkel sújtsz le ránk?" IV Az imént megfeszítették Krisztust. Ö most a rég tanult passiót énekli gyászba borultan, sört iszik, s csak nehezen tud lemondani a világmegváltásról. „Feszítsd meg őt!"

Next

/
Thumbnails
Contents