Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Zs. Nagy Lajos - Az éj

Me Az éj Az idő tördeli csontod, de te még tele vagy gőggel, hajdan beléd költöztek a csillagok s a holdak, imáid halkan mormolod önnön oltárod előtt, ragyogó szobrod körül alázatos fénnyel égnek a jegenyék, íme, az én jegenyéim, szólsz, az én asszonyaim, az én csillagaim, az én egem, az én bárányfelhőim, gyarmataim, nyomorúságom, az én kinyomott szemem, kitépett nyelvem, nyúzott koponyám, dörgő bombázóim, ragyogó elmém, hűségem, elvem, Golgotám! . . . Minden utak nélkül a szélben, homlokod dér koszorúzza, el nem kötelezve a télnek, a nyárnak, minden utak nélkül az idő tördeli csontod, égeti bőröd, éjt önt a szemedbe. (Tériszony, 1968) 337