Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Cselényi László - Nap-ének (III. rész- Bordal)

Nap-ének (III. rész - Bordal) Csontos, szikár idő, ami most kinn ragyog, az égen karmazsin-pillájú csillagok, a földön óriás áradat hömpölyög, uralkodnak a táj fölött a nagy ködök. Kinn most, az ég alatt, szigorú a világ, fehér az éj, hűvös az értelem, a fák megdermedtek, havas szilveszter ónszagú virágokat nevel: fáradt, deres hajú nénikék meggyötört ólomvirágait, be jó, ha van, be jó ilyenkor már a hit. Be jó a hit, mikor havas az értelem, mikor vibrál a fagy - szikra az érceken, s a fák között kifent fogú vén farkasok lapulnak - a foguk vacog, a szív sajog. Éhes a tél, a fagy, a bánat felüvölt, a kín már, a muszáj, bárányokat is ölt, az űrben millió kis csillag didereg, vadak nagy bánatát vajon ki érti meg? Csikorog a világ, zeng a hejehuja, sikong a hegedű, brummog a bőrduda, rézzel kivert kupák járják nagy táncukat, részeg fiúk verik össze bokájukat. Áll a bál: bőrduda, cimbalom, hegedű, ujujé, nem lehet senki most keserű, mikor a múlt felett szédül, kering a tor, mikor a nagy jövőt köszöntve zeng a bor. 297