Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Cselényi László - Harangvirág

Harangvirág Kakukkos nyár, szép július, a város bölcsen hallgat, a nyár, e nagy harangvirág pirosan dől a falnak. Éjjel a forró háztetőn kandúrok kergetőznek, s szemünk alatt a szenvedély tüzétől foltok nőnek. Micsoda nyár! A bő mezőn sercegve nő a búza, kövér feje a kék eget s vállunkat koszorúzza. Ancsi, az élet csodaszép, szökdelünk kőről kőre, előttünk harsog a világ, így haladunk előre kéz a kézben a cél felé, tündökölve a nyárban, a terhes-lombos búza közt, a harsogó határban szökdelve, sírva, csattogón, egymásról énekelve, kakukkos nyár, a kedvesem, akár a pitypang selyme, s vágtatva, mint két megvadult csikó a fény után, mellettünk míg ezüst habok zuhognak a Dunán - körülöttünk lobog a nyár, lomhán, kövéren ballag s előttünk egy harangvirág pirosan dől a falnak. Zsuzsám: a férfi mit tehet, álmok közt hempereg, útjába kényes arcokat gördít a képzelet. A szérűskertben álmodik, az égen gondola kering, egy nagy harangvirág: töviskes homloka. (Keselylábú csikókorom, 1961) 295