Jelenlét. Csehszlovákiai magyar költészet (Bratislava. Madách, 1979)

Cselényi László - Históriás ének

Históriás ének Pusztító tüzek, árvizek, földrengés, háború, az égen egy veres madár kering, a szomorú füzek alatt dudál a szél, bokrok, fák nyílanak, zsendül a berke, hóvirág köszönti a tavaszt. Dudál a szél, a háztetőn antenna tántorog, pusztító tüzek, árvizek, régen volt táborok hosszú sora, s a táj fölött hattyú sír, leng az ég, évek, dübörgő századok, nyikorgó lendkerék kattog - az óra -, hull a szem, méri a gyors időt, s az égen egy veres madár kering, a rég kidőlt cserfaerdőt siratja tán, alatta ring a tó ki érti meg e cserfa-nép hitét, az áradó vizek, a megtört jegenye öklelő bánatát, a fű, a fürj, a kankalin dacos alázatát? Ki érti meg a tört rezet az anyókák fején, ki érti meg a bánatot a vén munkás szívén s szíve fölött a forradást, a puskatus nyomát? Ketyeg az óra, kergeti a századok sorát, dudál a szél, jön a tavasz, a Vág, a vén Duna árad: és mégis él a nép, nem csügged el soha. Átvészelte a nagy telet, s ma szépül, sír, nevet, jönnek a lányok, ellepik a napozóteret, az alkonyatban nóta száll, s most zöldell épp a rét, újul a lomb, ó, hitted-e, annyi vihart megért komáromi föld, vérbe fúlt napok tanúja, tág Duna vize, hogy még e föld ölén zsendül virág, hogy annyi bú, baj, szenvedés, és annyi vész után, 293